Boldogan éltek, míg fel nem falta őket a zöld szemű szörny

Zsófi pultosként dolgozott egy kávézóban, ahová egyre gyakrabban tévedt be Zoli, aki nem sokkal később randira hívta a bájos lányt. Egymásba szerettek, eljegyezték egymást, de a tündérmese nem a klasszikus forgatókönyv szerint alakult.

Egy telefonnal kezdődött. Pittyegett, Zoli felvette és elment kutyát sétáltatni. A pittyegések elnémultak, a séták egyre hosszabbak lettek. Zsófi pedig az ablakból látta, hogy Zoli telefonál. Amikor elindult akkor is, majd amikor 40-50 perccel később hazaért a kutyával, akkor is.

Zoli mindig lelkesen elújságolta, épp kivel beszélt és miért tartott ilyen sokáig, Zsófi pedig megértően hallgatta. Elhitte a történeteket, mert nagyon el akarta őket hinni, de érezte azt a görcsös szorítást a mellkasában, azt a remegést a gyomrában, amit már korábban is érzett.Próbálta megfejteni, mi lehet ez, aztán felrémlett neki az este, amikor az anyjáék elmondták neki, hogy elválnak. Kiderült, hogy az apjának van egy párhuzamos élete, egy másik nővel és egy másik gyerekkel. Á, ez volt az. A harag és a féltékenység gyomorszorító elegye. Próbálta elnyomni a kellemetlen érzést, de az újra meg, újra visszatért.

Elindult a játszma. Esténként Zsófi alig várta, hogy Zoli elmenjen zuhanyozni, már nyúlt is a telefonja után, hogy átnézze benne az sms-eket, a híváslistát, a Messenger és Viber üzeneteket, amit csak tudott. Az ismeretlen számokat elmentette, majd saját telefonjáról – persze a hívóazonosító letiltásával – felhívta. Többnyire biztosítók, ügyfélszolgálatok jelentkeztek csak, de ő egészen biztos volt benne, hogy egy másik nő van a dologban.

Forrás: Shutterstock

Rettenetes rémképek cikáztak Zsófi fejében arról, ahogy vőlegénye egy másik nővel ebédel, sétál, csókolózik, és ami a legrosszabb: nevet. Valamiért, ez a fantázia döfte legmélyebbre a tőrt a szívébe. Kiverte a víz, szédülés fogta el, amikor arra gondolt, hogy imádott Zolija más nővel jobban érzi magát, mint vele.

Letaglózta a gyanú, hogy már nem rá figyel, már nem ő jár a fejében, hanem valaki más. Valaki más, aki nyilvánvalóan szebb, vékonyabb, kívánatosabb, okosabb, gazdagabb, sikeresebb és egészen biztosan, jobban is főz. Hát, persze. Sokkal inkább összeillenek, mint ők valaha is. Tisztán látta maga előtt, ahogy Zoli bemutatja az új lányt a barátainak, a szüleinek és mindenki kedvesen, elismerően bólint, hogy „hát, igen, ez jó csere volt". Zsófit egyre mélyebbre húzta az örvény, amiből hiába fuldoklott, nem tudott kikeveredni. Újra, meg újra visszarántotta a féltékenység zöld szemű szörnye.

Nyilván Zoli is észrevette, hogy az addig derűs, csacsogó, kiegyensúlyozott menyasszonya megváltozott. Nem tudta mire vélni az állandó faggatózást, a keresztkérdéseket, a gyerekes durcázást. Egyre több átlátszó történet jutott a fülébe barátaitól, akik elmesélték neki, hogy fura indokokkal keresi meg őket Zsófi, hogy kiderítse tudnak-e valamit, de miről is? Zoli megnyugtatta őket, hogy minden rendben, biztos csak valami félreértés, megbeszéli Zsófival.

Zoli tényleg szerette volna kideríteni, mi történik velük, de Zsófi annyira beszűkült tudatállapotban volt, hogy mondhatott ő bármit, minden beszélgetésük ajtócsapkodásba vagy hisztibe torkollott.
Hetekkel később, az egyik ilyen hangos veszekedés után, Zoli dühösen bebiciklizett a munkahelyére, lezárta bringáját, rágyújtott egy cigire a kertben, amikor mellé lépett Viki. Beszélgetni kezdtek, Viki kedves lényével megnyugtatta Zolit és önfeledten nevettek, nevettek, csak nevettek.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek