Mostoha sorsú mostohák - Mert az új nő mindig csak gonosz lehet?

Egy barátnőmnek, Jucinak szerettem volna segíteni. Egyik este sírva hívott fel, hogy már nem először altatja új pasijának kislányát, Hannát, aki imádja a klasszikus Disney-meséket, de nem bírja már, hogy minden mostoha gonosz és szerinte ez pont nem a megfelelő alap, hogy elmélyüljön a kapcsolatuk. Mi tagadás, tényleg elég faramuci helyzet, hogy éppen az új barátnő meséli a mostohás mesét.

A gyerekeknek a mesék segítik megérteni, feldolgozni az élet mindennapi történéseit. Feszültségoldó, már-már terápiás szerepe van a hallott, varázsos történeteknek. A gyerekek a mesében átélhetik az izgalmakat úgy, hogy ez nem jár valós, közvetlen veszéllyel számukra. Találkozhatnak saját életük égető problémáival és lehetséges megoldásokat is kaphatnak. Ez szuper, de biztos jót tesz, ha a mostoha alakjához szinte csak és kizárólag negatív képzettársítások kapcsolódnak?

Korábban írtam már a mozaikcsaládokról és arról, hogy egyre több a normálistól eltérő családmodell. Amikor egy család felbomlik, majd a felek újraházasodnak, az új szereplők óhatatlanul nehéz helyzetbe kerülnek és ezt bátran vállalják. A mostoha szerepet lehet kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítva jól megélni, vagy a férfi/nő szeretetéért harcolva rivalizálni a nevelt gyermekkel. Míg a való életben azért többnyire az első megoldásra törekszenek a felnőttek, a mesék szinte csak az utóbbi hozzáállást mutatják be.

A legismertebb figura, Hófehérke mostohája.

Nem képes megbarátkozni az anyaszereppel, folyamatosan rivalizál lányával, majd ármánykodásai végül kívül-belül elcsúfítják.

Juci például, pont nem ilyen. Mindent megtesz, hogy családdá kovácsolódjanak, mert szívből szereti Hanna apukáját. Ráadásul még a volt feleséggel is viszonylag harmonikus a viszonyuk. Jogos tehát, hogy elkeseredik a káros sztereotípiák miatt, melyek igencsak megnehezítik a dolgát.

A mostoha a mesékben legtöbbször kegyetlenül bánik nevelt lányával, aki azonban próbatételekben edződve felnő és elégtételt nyer. Valóban a rombolás lehet csak a fejlődés hajtóereje? Mindenképp mártírrá kell válnia szegény kislányoknak, hogy felemelkedhessenek? Én nem, hiszem.

Az oké, hogy a kislányok megvesznek a Disney-hercegnőkért, rájuk szeretnének hasonlítani és tizenhat kéken csillogó Elza rohangál az óvodai farsangon. Érezzék csak hercegnőként magukat a saját életükben, de legyen lehetőségük megismerni más sztorikat is. Szülessenek mesék jóságos mostohákról, okos, erős fiatal lányokról és érzékeny apákról is, hiszen életünk meséje már sokkal-sokkal színesebb, mint korábban volt.

Nyitókép: Shutterstock