Beláttam, a nyitott kapcsolat nem nekem való

Néhány éve ismertem meg Katát, aki nyitott kapcsolatban él férjével, Gáborral. Nyíltan vállalják döntésüket, állításuk szerint, előre lefektetett szabályok mentén, remekül működik a házasságuk. Nekem azért vannak kétségeim...

Megkértem Katát, hogy mivel ő otthonosan mozog az alternatív párkapcsolatok világában, tartson nekem egy kis gyorstalpalót, hogy felmérhessem, való-e ez nekem?

Azt rögtön leszögezte, hogy alapos önismeret nélkül bele se kezdjünk, mert anélkül ez veszélyes terep. A másik alapszabály, hogy nem ítélkezünk, hiszen mindenkinek szabadságában áll olyan életet élni, amilyet szeretne, mindaddig, amíg nem sért ezzel másokat.

Ezen a ponton máris felmerült bennem néhány kérdés. Még ha rendelkezem is némi önismerettel, honnan tudhatnám, hogyan hat majd rám egy olyan helyzet, amilyenben még sohasem voltam azelőtt? Honnan tudhatom, hogy a választott életvitelem sért-e másokat? Egy felnőtt még talán elmondja, de mi van a gyerekekkel? Kata nem tudott válaszolni, de azt egész pontosan leírta, hogy kiknek nem valók a nyitott kapcsolattípusok.

„Akinek a lelke erre nem alkalmas, annak nagyon fájdalmas lehet ebbe belebonyolódni. Kellő önbizalom, önreflexió, empátia és a féltékenység elengedése nélkül nem működhet."

Etikus non-monogámiának nevezzük a kizárólag minden érintett fél tudtával és közös beleegyezésével létrejött, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló, építő kapcsolati formákat. Tehát, semmi erőszak, csak az vesz részt ilyesmiben, aki önszántából így dönt és a partnerét sem hozza megalázó helyzetbe. A bizalom és a tisztelet, fontosabb fogalmak ezekben a kapcsolatokban, mint a klasszikus értelemben vett hűség.

Poliamórok – többszerelműek

A partnerek egymás tudtával és beleegyezésével alakítanak ki további kapcsolatokat, érzelmi alapon. Az érzelmi elköteleződés magában foglalhatja a szexuális kapcsolatot is, sőt, a felek meg is beszélhetik egymással legújabb élményeiket, más emberekkel megélt szerelmi tapasztalataikat.

Swingerek – párcserélők

Érzelmileg zárt, de szexuálisan nyitott kapcsolatban élnek, nincs külső elköteleződés, intimitás. Szexuális életük felpezsdítéséhez különböző bulik vagy klubok segítségével partnereket cserélnek. A mámoros élmények szigorúan testi síkon maradnak, szerelemről szó sem lehet.

Nyitott kapcsolatban élők

Tartós, érzelmileg elkötelezett párkapcsolatban élnek, de megengedik egymásnak a szexualitás megélését kapcsolatukon kívül is. Beleférhet akár egy állandó szerető is, de elköteleződés, mély érzelmek kizárva. A felek megkímélik egymást a részletektől, kalandjaikról nem beszélnek.

Forrás: Shutterstock

Kapcsolati anarchia

Egy kicsit kilóg a sorból, mégis ide tartozik. A kapcsolati anarchiában élők nem rangsorolják a baráti és romantikus kapcsolataikat. Nem tesznek különbséget szerelmi/szexuális kapcsolat és barátság között, mert nem tartják fontosabbnak a szerelmi/szexuális viszonyokat más viszonyoknál.

A kis betekintő után, világossá vált számomra, hogy az én lelki alkatommal nem valószínű, hogy alkalmas lennék non-monogámiára. Inkább lenne bármelyik forma önkínzás, mint élvezet. Hosszútávon mindenképp. 

Rengeteg kérdés kavarog bennem. Rendkívül hasznosnak tartom az átlátható, egyértelmű szabályok lefektetését, de hogy ígérhetném meg, vagy ígérheti meg nekem bárki, hogy nem lesz/ek szerelmes? Ha pedig ez mégis bekövetkezik, mert a szerelem nem csak döntés, hanem biológia kérdése is, akkor valaki, máris sérül. A poliamórok esetében, pedig az a sok-sok bevont külső szerelem, hogy tartható fent egyszerre? Ha az őszinteség ennyire alap, mikor és mit mondunk a gyerekeknek? Kata abszolút empatikusan állt a kérdéseimhez, egy percig sem vette őket sértésnek vagy támadásnak, hiszen elmondása szerint, bennük is rendre felmerülnek hasonlók. Konkrét válaszokat nem tudott adni, hiszen minden páros más én mindenki máshogy kezeli a viszonyait, de a gyerekekkel kapcsolatban ő is elbizonytalanodott.

"Nem tudom, mivel teszünk jót vagy kevésbé rosszat a gyerekeknek. Ha boldogtalanul élünk, az sem jó, ha eltérünk a konvencionálistól és hazugsággal, elhallgatással védjük őket, az sem. Erre a kérdésre még mi is keressük a választ."

Na, igen. Az én véleményem az, hogy túl hamar adjuk fel a közös boldogságot. Az esküvőnk előtt, a férjemnek és nekem részt kellett vennünk egy kötelező jegyesoktatáson. Ezt akkor felesleges nyűgnek gondoltuk, de utólag beláttuk, hogy egyáltalán nem volt hülyeség. A mi lelkészünk bölcsen, ugyanakkor élvezetesen és humorosan vázolta fel a házasságok leggyakoribb buktatóit és ha instant megoldásokkal nem is tudott szolgálni, a "lépcsős" példa, mégis mélyen megragadt bennünk.

Eszerint, ha az élet sziklákat görget elénk, eldönthetjük, hogy akadályként vagy építőkövekként gondolunk rájuk. Megtorpanunk, majd kihátrálunk vagy megbontjuk a falat és a szikladarabokból lépcsőt építünk, melynek segítségével átjutunk a túloldalra. Ha az előbbit választjuk, kezdhetjük előlről az egészet. Ha viszont az utóbbit, akkor az "építkezésbe" fektetett közös(!) munka, szinte észrevétlenül erősíti meg a kapcsolatot és helyezi magasabb szintre azt. 

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?