Régen is cifra világot éltünk - szokta mondani nagyanyám

Bezzeg az én időmben nem így mentek a dolgok! – hallottuk már ezt sokszor az idősebb generáció képviselőinek szájából. Nos, az én nagyanyám nem így emlékszik. Ő azt mondta nekem, hogy bizonyos dolgok régen sem mentek másképp.

Nem ment másképp régen a szerelem sem. Akárcsak manapság, akkor is sokan keresték az igazit, de akadtak olyanok is, akik inkább a vagyon alapján választottak párt, hiába divatos modernkori jelenségnek titulálni az „aranyásást". Igenis Juliska 1950-ben lehet, hogy éppen azért választotta Pistát, Gyuri helyett, mert előbbinek szebb portája, nagyobb földje és több tehene volt. Akkor is rendeztek mulatságot (mai nevén partyt), akkor is volt kikapós menyecske (mai nevén rosszlány), akkor is volt házasságtörés (mai nevén félre...-ás).

Tudod, kislányom, az én időmben is akadt szerelmi csalódás, dráma, családi viszály bőven – a mi falunk legalábbis sok érdekes sorsot látott...

Terka

Ott volt például Terka esete. Terka csinos lány volt, legyeskedtek is körülötte a legények, ő azonban egyre kikosarazta mindegyiket. Hiába a szüreti bál, a karácsony, a farsang vagy a húsvét, Terkának csak nem akadt komoly udvarlója, akit ő maga elfogadott volna, pedig már igencsak abban a korban járt, amikor illett volna legalább menyasszonynak lennie. Lassan az egész falu azon ügyködött, hogy Terkának kerítsenek valakit, de bárkit találtak, bárki is kezdett neki udvarolni, a leány senki közeledését nem fogadta szívesen. Egy nap holtan találták Terkát. Valamivel megmérgezte magát... talán lúgkőoldattal. Később derült ki, hogy terhes volt, ezért lett öngyilkos. Azt, hogy ki volt a gyermeke apja, sosem tudtuk meg, hiszen egyetlen legény közeledését sem fogadta – nyilvánosan. Egyesek azt rebesgették, hogy a szomszéd faluból a házas bíróval szűrte össze a levet, s mivel akkoriban a válás szóba sem jöhetett, ahogyan a leányanyákat sem fogadta a falu népe szeretettel, így Terka csak ezt a kiutat látta maga előtt. Akár a bíró ejtette teherbe, akár más, a lényeg ugyanaz, a szerelem akkor is nagy úr volt, csak akkor komolyabb árat kellett fizetni egy esetleges botlásért.

Forrás: Shutterstock

Borcsa

Borcsa ellenben fiatalasszony volt. Igaz szerelem kötötte őket össze az urával, olyan, amelyet ritkán lehetett látni a vidéken. Hatalmas esküvőt tartottak, szép házba költöztek és látszólag nem panaszkodhattak. Miska, a férje, nem ivott, nem kártyázott, ellenben köztiszteletben állt a faluban. Egyetlen dolog hibádzott: nem szállott az ágyuk támlájára a gólya. Eltelt egy év, kettő, három. Borcsa sokat búsult, a többi asszony is tudta, mi a bánatának az oka... hogy nincs még gyermekük Miskával. Jártak orvosnál is Pesten, de hogy mit mondtak nekik, az sosem derült ki, arról szemérmesen hallgattak. Nem sokkal később vendégségbe érkezett hozzájuk Miska unokatestvére. János szép szál ember volt, sűrű, fekete hajjal és világító kék szemekkel. Mintha pont Miska ellentettje lett volna, aki meg világos hajjal és sötét szemekkel bírt. János sokáig maradt. Segített Miskának a gazdaságban egész nyáron, majd ahogy jött, úgy ment is. Nem sokkal később Borcsa hasa gömbölyödni kezdett és tavasszal egy egészséges kislánynak adott életet. Egy világítóan kék szemű, feketefürtös kislánynak. A világos szem az évek múltával sem sötétedett be, a sötét haj, pedig még négyévesen is sötét maradt. Borcsa és Miska között soha, egyetlen hangos szó sem hangzott el, sem a terhesség alatt, sem a gyermek születését követően. Sőt Miska volt a legboldogabb édesapa az egész faluban...

Mariska

Mariska és Ferkó esetét pedig sokáig emlegették a környéken. Olyanok voltak, mint a mi Rómeónk és Júliánk. A két család már évtizedek óta haragban volt és ott tettek keresztbe egymásnak, ahol csak tudtak. Mariska és Ferkó mégis egymásba szeretett. A két család persze nem nézte jó szemmel az alakuló románcot, el is tiltotta egymástól a fiatalokat. A szerelemnek azonban nem lehet gátat szabni, így Ferkó az éj leple alatt szöktette meg Mariskát, aki az ablakon mászott ki a húgai mellől. Mire a kakas kukorékolt, ők már árkon-bokron túl jártak. A gyerekek annyira megijedtek a szülői üldöztetéstől, na meg Mariska apjától és bátyjaitól, akik utánuk eredtek, hogy Amerikáig meg sem álltak.

Látod, kislányom, régen sem ment ez másképp – sóhajtott nagyanyám. – Akkor is cifra világot éltünk...

 

    Ezek is érdekelhetnek