Szülők, akik képtelenek elengedni a felnőtt gyereküket

Egyes szülők nem képesek elfogadni azt az egyszerű tényt, hogy a húszas éveiben járó gyermekük már nem az a plüss macik mellett mosolygó óvodás kislány vagy kisfiú, akinek a legnagyobb méretben előhívott képe ott virít a konyhaszekrény egyik polcán.

Amikor a gyerek élete szerelmével toppan be a lakásba, és egyértelművé válik, hogy már nem csak anyuci és apuci ölelgeti a kis szeme fényét, akkor megesik, hogy könyörtelenül elszabadul a pokol.

Mindez arról jutott eszembe, hogy nemrég olvastam egy cikket a Life.hu-n, amely szerint a Gáspár családban sem megy könnyen a lányok Virág és Evelin elengedése - legalábbis az apuka részéről biztosan nem. Rajtuk keresztül egy olyan konfliktus szemtanúi lehettek a nézők, ami számomra is ismerős. 

Több olyan szülővel találkoztam már én is, aki egyszerűen nem volt képes feldolgozni, hogy a gyereke már nem kisbaba többé. Ha jobban belegondolok, ez valami karmikus feladat lehet nálam, mert több olyan pasim is volt, akiknek betegesen szoros kapcsolata volt a szüleivel. Most nem arra gondolok, amikor anyu elcsomagolja a teljes vasárnapi ebédet, hogy a kisfia nehogy éhen haljon a következő két napban, amíg nem találkoznak. Egyébként nekem már ez is sokkoló, de az, amit néhány évvel ezelőtt kellett átélnem, na, az valami elképesztő.

Egykori életem szerelmével már a kapcsolatunk alatt is többször megkaptam, hogy „ez e leves nem olyan, mint amit anya főz" vagy „anya nem tesz borsót a brassóiba mert tudja, hogy én nem szeretem", esetleg „anyám soha nem lakkozná a körmét pirosra." Ezekre mindig csak annyit válaszoltam, hogy azért mert én nem vagyok az anyád, és nem is akarok az lenni. Sőt, még hasonlítani sem akarok rá! Ilyenkor napokig nem is beszéltünk, mert szerinte megaláztam az ő anyukájával való különleges kapcsolatát. Ezt csak az spékelte meg, hogy egy-egy közös vacsoránál az anyós jelöltem lassan és érthetően elmagyarázta a tálalt étel receptjét, és nyomatékosan hozzátette, hogy mert a kisfia így szereti. Persze olykor megszólta azt is, ahogy a hajamat hordom, amikor fáradtabb voltam azonnal szóvá tette, hogy most szarul nézek ki, és néha az is belefért, hogy kopogás nélkül ránk nyisson.

Forrás: Shutterstock

Nem is csoda, hogy ez hamar kihűtötte a kapcsolatunkat, szerelmünk barátsággá szelídült.

Budapestre költöztem, majd pár hónap múlva felvették egy itteni iskolába, ezért albérletbe költözött. Felhívott, hogy képzeljem felvették a suliba és tegnap az új albiba is beköltözött, de a háttérben hallottam, hogy a szülei beszélgetnek. „Anyukádék is jöttek?" –kérdeztem. Majd hosszasan elmesélte, hogy bizony jöttek ők is, mert ezen a hétvégén már oktatás van, ezért az anyukája kipakol neki és most éppen rántott húst süt, a tervek szerint ezen a héten itt maradnak vele, hogy könnyebben megszokja az idegen helyet. Ekkor már majdnem felnevettem a vonal túlsó végén, de türtőztettem magam, és hozzá tettem, hogy „tökjó akkor ezek szerint szép, nagy lakást találtál, ha mindhárman elfértek. Erre ő kifejtette, hogy nem-nem csak 38 négyzetméter, és mivel csak egy franciaágy van, most a szülei között alszik, mint amikor ovis volt. Nálam itt szakadt el a cérna. Egyszerűen nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, felnevettem és emlékszem csak annyi jött ki számon, hogy „ezt nem hiszem el!"

Egy következő választásom sem volt sokkal jobb, ez esetben a szerelmem édesanyja azt hitte, hogy ő is párkapcsolatban van a fiával. Minden találkozásunkkor végig simogatta, puszilgatta a közel harminc éves gyerekét, és tőlem kérdezgette, hogy „ugye milyen szép?" Míg én van, hogy egy hétig se hívom fel a saját anyámat, ők naponta minimum hatszor telefonálnak. Mindig mindenről be kell számolniuk egymásnak, azzal kezdte, hogy ki mit evett aznap.

Gyerek nélkül könnyű arról beszélni, hogy ez mégis mennyire kellemetlen, de a biztonság kedvéért írásba adtam, hogy ha valaha ilyen élősködő anyuka leszek, azonnal vágjon pofon valaki. Bár abból kifolyólag, hogy engem a család elsőszülött lányát sem anyukám, sem apukám nem féltett túl soha, remélhetőleg én is helyén tudom kezelni majd a helyzetet.

Nyitókép:Shutterstock 

Ezek is érdekelhetnek