Férfivélemény: Újra összejönni az exszel szakítás után? Soha!

Kezdjük is a személyes tapasztalatokkal: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kapcsolatom, ami kb. egy év után hirtelen véget ért. A részletekbe most nem mennék bele, legyen elég annyi, hogy felbukkantak a múlt árnyai (nem az én részemről), s ezek kihatottak az akkori jelenre. Telt-múlt az idő, aztán a hölgy jelezte, hogy sikerült mindent lezárnia magában, úgyhogy készen áll az újrakezdésre. Mivel én még mindig szerelmes voltam, mondtam, hogy ez az, csináljuk meg! Fél évig se húztuk utána.

Fiatal voltam, tapasztalatlan, úgyhogy visszaugrottam a kapcsolatba, pedig egy nagyon egyszerű dolgot kellett volna szem előtt tartanom: ha valami véget ér, annak oka van, nem véletlenül történik. És ha elsőre nem működött, akkor másodjára, harmadjára, sokadjára sem fog. Legalábbis én ezt szűrtem le a saját, és a szűkebb-tágabb baráti köröm tagjainak tapasztalataiból – olyat még nem láttam, hogy egy szakítás után újra összejöttek volna, és azóta is boldogan ének. Most már okos vagyok. Bezzeg akkor!

Teljesen meg tudom érteni azokat is, akik nem adják fel, megpróbálják még egyszer. Úgy gondolják, most már kiborult a bili, tiszta lappal lehet kezdeni; az elhallgatott problémák kimondásra kerültek; mindenki tudja, mire számíthat a másiktól; már ismerik egymást; blabla. De felmerül bennem egy (pár) kérdés: ha így is van, első alkalommal miért hallgattak el problémákat? Miért nem mondták el egymásnak, vagy próbálták megoldani azokat? Annak általában oka van. És ha elsőre nem sikerült ezt megugrani, miből gondolják, hogy sokadjára menni fog?

Vagy egy még durvább példa: a pár egyik tagja megcsalja a másikat. Szakítanak. Újra összejönnek. De miért? Mert amúgy szeretik egymást? Akkor, hogy csalhatta meg egyik a másikat? Ha újrakezdik, mi a biztosíték arra, hogy nem történik meg újra? Vagy esetleg X idő múlva a pár másik tagja hajlik el egy kissé, és úgy tartja majd, hogy akkor most már kvittek lettek. Hová vezet mindez? Mert kiegyensúlyozott, boldog, bizalomteljes és hosszú párkapcsolathoz biztos, hogy nem...

Szóval ha engem csalnának meg, tuti hogy nem bocsájtanék meg, mert felesleges, ott alapjaiban romlik el valami, amit nem lehet megjavítani a későbbiekben. És vice versa, ha én csalnám meg a páromat, nem várnám el, hogy visszafogadjon. Ha megcsalás történik, ott rég rossz valami, ami jobb már nem lehet, max még rosszabb. Akkor viszont minek húzni egymás idejét, meg akarva-akaratlanul megbántani a másikat, és ezzel fájdalmat okozni neki? Ha valaki megcsal valakit, az lényegében kinyilatkoztatja, hogy akivel van, azt nem szereti igazán, problémáik vannak, és inkább menekülne az egészből.

Mindez persze csak egy „sima", pár éves kapcsolatról szól, bele sem merek gondolni, mi a helyzet, ha nemcsak egy férfi és egy nő a történet főszereplője, hanem egy közös gyermek is... Abban az esetben lehet újrafogalmaznám a gondolataimat, de reméljük idáig sosem jutok el. Ti se jussatok!

Nyitókép: Shutterstock