A szerelem mindent legyőz! Vagy mégsem…

A kölcsönös vonzalom egy jó kapcsolat alapja, ám nem elég, ha a pár tagjai szeretik egymást - és itt most nem a Rómeó és Júlia típusú drámákról beszélek.

Ennek több oka is lehet, például ha rosszul szeretjük a másikat.

Vita, de miről?

Egy párkapcsolatban előfordulnak nézeteltérések, ez teljesen természetes, hiszen nem lehet mindenben egyetérteni, még akkor sem, ha szerelmesek vagyunk. Ugyanakkor intő jel, ha azt vesszük észre, hogy egy-egy vita olyan, mintha nem is ugyanarról beszélnénk.

Vagy éppen ellenkezőleg, mintha a másik ugyanarról akarna meggyőzni minket, ami mellett már vagy húsz perce érvelünk. Ez nagyon bizarrul hangzik, velem mégis megesett többször és egy idő után nem is értettem, hogy mi a veszekedés tárgya, amikor egyről beszélünk. De valahogy mégsem. A mai napig nem jöttem rá, hogy ezeknél a konfliktusoknál már az elejétől kezdve egy malomban őröltünk, csak nem értettük egymást vagy valahol a vita folyamán – valószínűleg ott, ahol ráébredt arra, hogy téves az elképzelése - a párom loppal álláspontot változtatott, majd elkezdte úgy forgatni a szót, hogy a végén az jöjjön ki belőle, mintha ő eleve a másik álláspontot képviselte volna.

Neked mi okoz örömöt?

A másik intő jel, ha egyszerűen képtelenek vagyunk a másiknak örömet szerezni és neki szintén nehezére esik rájönnie arra, hogy minket mi tesz boldoggá. Ez adódhat abból is, hogy más a szeretetnyelvünk, amely azonban hosszú távon nem okozhatna problémát - ha jól szeretjük egymást -, hiszen amennyiben figyelünk, akkor előbb vagy utóbb ráeszmélünk, hogy mivel csalhatunk mosolyt a párunk arcára, ha pedig magunktól nem megy, akkor megkérdezhetjük vagy akár utána is olvashatunk a témának.

Ja, igen, tudom, hogy szeret színházba járni, de én meg utálok, úgyhogy inkább elviszem meccsre – mert az nekem jobb.
Ja, bár tudom, hogy utálja az ingeket, de veszek neki párat, mert szerintem olyan fess bennük – az a lényeg, hogy nekem tetsszen.
De jól szeretjük-e a másikat, ha nem az lebeg a szemünk előtt, hogy neki (is) jó legyen? Vagy ha egyáltalán nem is érdekel, hogy ő mitől boldog?

Szeretjük-e egyáltalán a másikat?

Persze nem rendelhetjük alá magunkat állandóan a másik véleményénekés nem igazíthatjuk az egész életünket úgy, hogy neki jó legyen, de pont itt van a kutya elásva. Hiszen, ha a párunk csakattól boldog, hogy mi teljesen feladjuk a saját elképzeléseinket, akkor bizony ő nem szeret minket jól. Ha pedig mi csak akkor vagyunk boldogok, ha ő megállás nélkül úgy táncol, ahogyan mi fütyülünk, az ő véleménye pedig fabatkát sem ér, akkor mi sem szeretünk őt jól. Egyáltalán, szerelem-e ez? Minden bizonnyal igen, hiszen valami csak összeköt minket.

Mi szenvedélyesen szerettük egymást az egykori párommal, ám ez a szerelem sokkal több konfliktust és fájdalmat szült, mint amennyi boldog pillanatot. Egy idő után pedig ez mindent felülírt, hiszen hiába volt meg köztünk a tagadhatatlan és mindent elsöprő kötelék, ha ugyanakkor azt éreztem, hogy elhanyagolnak és nem figyelnek rám.

Nem meglepő, ha néhány év elteltével szinte fuldokolni kezdtem mellette és biztos vagyok abban, hogy neki is kínszenvedést jelentett, hogy megpróbáljon megfelelni az én elvárásaimnak. Valószínűleg mindketten azt éreztük, hogy hiába próbálkozunk, valahogy semmi sem jó. Egyikünknek sem! Ez pedig számtalan szomorú pillanatot, veszekedést eredményezett, a felgyülemlett frusztrációról nem is beszélve. Akkor azt gondoltam, ez biztosan annak a jele, hogy nem szeretjük eléggé egymást, ma azonban – tíz év távlatából – inkább úgy látom, egyszerűen csak rosszul szerettük egymást - vagy ha úgy jobban tetszik, nem voltunk kompatibilisek egymással.

Nyitókép: Shutterstock