Mindig csak a nők! Az író, aki beleszeretett József Attila kiszemeltjébe.

A Felsőrácegrespusztán élő családba három gyermek született: Ferenc, Klára és Gyula. A legkisebbik, 1902. november 2-án – egy vasárnapra eső halottak napján látta meg a napvilágot. Micsoda morbid kezdet, mondhatnám, de inkább azt gondolom, micsoda szép válasza az életnek a halálra!
A szülőföld, az egymás közelségében futó Sió és Sárvíz, a környező mezőföldeket átszelő puszták vidéke, és a szűkebb értelemben vett otthon, a felsőrácegresi uradalom egyaránt meghatározó élményvilágként jelent meg Illyés Gyula életében és művészetében, az életről, természetről és társadalomról vallott gondolkodásában.

A csodálatos történeteket megelevenítő írónk és költőnk, a puszta egyik legelőkelőbb, zsindelytetős, meszelt falú téglaházában élt. A kis mezítlábas Gyula, a pusztai emberek megszokott életét élte, gyerekként részt vett a gazdasági munkákban, esténként pedig egy csöndes zugba húzódva hallgatta az uradalmi cselédek meséit és igaz történeteit. Élete első tíz évében a környező falvakba csak nagy ritkán jutott el, számára a világot a puszta jelentette.

Így volt ez Illyés Gyula esetében is, merthogy már kisdiák korában sem vonzotta őt a számok világa, ám kiemelkedően jó előmenetelt tanúsított az írásban és olvasásban. Nyolcéves korában szülei hatására, német és franciaórákat is vett a pálfai kastély nevelőkisasszonyától. Édesanyja ösztönözésére, sorra bújta a családi „könyvtár" ponyváit, vásári nyomtatványait és kalendáriumait. Így aztán hamar felcsillant a szeme, Rákóczi, Kossuth és Petőfi neve és jegyzeteik láttán. Amikor már ő maga is papírra vetette gondolatait, a figyelem hirtelen rá összpontosult, bár leginkább a rajzkészségén akadt meg a szeme az embereknek.

Mikor egy perpatvar miatt Simontornyára költözött a család, már itt járta ki a római katolikus elemi iskola ötödik osztályát, és mert minden rosszban van valami jó, egyre kitágult a világ Illyés számára. A város mindazt megadta neki, amit a szülőfaluja nem tudott, különféle embertípusok, jellemrajzok kerültek útjába és innen vette későbbi történeteinek szereplőit. Az első költői zsengéit, és ahogy ő mondogatta, „klapanciáit" is ebből az időszakból merítette.

Történt egyszer, hogy apja egyik testvére, Illés Lajos kocsmát bérelt Simontornyán, és eszébe ötlött, hogy a fiatal Gyulát is kocsmárosnak adják. Hál' istennek, sokak nagy örömére aztán a családi kupaktanács másként döntött a kisebbik fiú sorsa felől. Így aztán 1913 őszén tandíjmentes diákként beíratták a katolikus gimnáziumba és a Dombóváron élő apai nagybácsi, Illés Gyula főjegyző gondjaira bízták a tehetséges fiút.

Akár jól is alakulhatott volna sorsa az új helyen, ám az egyébként is ideges természetű, „szenzitíven indulatos" fiút, sorozatosan megszégyenítették erős tájszólása miatt, és folyton kiközösítették társai. Nem csoda, hogy egyáltalán nem jött be a feltörekvő írónak a merőben más életforma és gyökeres változás sem. Kiemelkedő képességeit említésre sem méltatták hiába volt idősebb, érettebb és láthatólag tehetségesebb is a többi diáknál.

Amikor aztán Bonyhádnak vette útját, a vegyes nemzetiségű és felekezetű község befogadóbb környezetnek bizonyult, ráadásul testvére, Ferenc is itt szívta magába a tudást. Egyből ismerősként fogadták a tizenkét éves ifjoncot és ő is otthonosan mozgott a szeretetteli közösségben. Az első évben kollégiumi életet élt, de kis idő múltán következő évben már többedmagával szobát bérelt a közelben. Minden szempontból jó hatással volt rá közeg, és a tanulmányaival is szépen haladt előre. Egyre szebb verseket írt, csilingelő hegedűszó hallatszott szobájából. Az iskolai szünidőkben pedig az ozorai, vagy a cecei nagyszülők házában töltődött.

Szülei egymástól való elidegenülését, majd házasságának megromlását is rosszul viselte Gyula, ahogy bátyjának korai halála sem könnyítette meg az életét. Nővérétől elszakítva, édesanyjával Budapestre költözött és édesanyja szüleinél, a cecei házban vigasztalódott a családélmény meghittségében.
Kassák Lajos Munka című lapjában hozták le avantgárd stílusban írt első verseit, és a rá következő évben már a Nyugatban jelent meg egy kritikája, innentől főként itt publikált.

Volt egy nő, aki igen nagy hatást gyakorolt az íróra. Szerelem volt ez első látásra, ahogy olvashattuk később az ekkor még nős Illyés naplójából. Őt történetesen, Kozmutza Flórának hívták, aki, mikor professzora megbízásából, híres művészekkel készített Rorschach-teszteket , összetalálkozott 1936 decemberében Gyulával.

Érdekes, és nem ritka, hogy a történelem során, épp ugyanabba a nőbe lettek szerelmesek nagyjaink. Így alakult ez a két barát esetében is, mert, hogy József Attila,1937 elején kezdett szerelmet érezni szintén Flóra iránt, - csak ő egy komolyabb pszichiátriai kezelés alkalmából – reménytelenül. A két barátban közös az a vonás, hogy egyik sem kaphatta meg könnyen a nőt, és míg József Attila utolsó próbálkozásaként élte meg e reménytelen, plátói szerelmet, Illyés Gyulának titkolnia kellett érzéseit.

Később aztán József Attila halála után, Illyés felkereste újra Flórát, mert sehogyan sem tudta kiverni a fejéből a nőt. Nem bocsátkoznék részletekbe, de legyen elég annyi, hogy itt még nem ért véget a történetük. Ha elég szemfülesek vagytok és utánakerestek, előkerül egy kisgyermek is és még több titokra fény derül.

Bizony, voltak ám Illyésnek, hosszú időkön át kiadatlan, érdekfeszítően izgalmas feljegyzései például '56-ról, ám ezt a napló csak a kettőezres évek után került elő, és jelent meg egy különös címmel illetett, Atlantisz sorsára jutottunk néven. Ezekből a feljegyzésekből fény derül arra is, hogy a költő hogyan élte át harcok és a korai megtorlások idejét, résztvevőként és megfigyelőként egyaránt. Hatalmas nevekkel együtt karöltve irányította a forradalom egyik szellemi központját, az Írószövetség elnökségét.

Micsoda életút és izgalmas történések. Illyés Gyula élete számos meglepetést tartogat még számunkra, ám ehhez érdemes elolvasnotok a kézzel írt naplóját, ahol szerelmi életének titkos részleteibe is beleláthattok. És, hogy végül mi lett Attilával közös szerelmükkel, Flórával, hogy kitől lett gyermeke Gyulának, és, hogy mennyi könyve, története látott napvilágot, azt is megtudhatjátok a napvilágra került magán-elbeszéléseiből.

Nyitókép: Fortepan/Hunyady József