Miért rettegsz, hogy megcsal a párod, ha nem is adott rá okot?

Szokták mondani, hogy könnyen el lehet játszani a bizalmat, ha az egyik fél hazudik, becsapja vagy akár megcsalja a másikat, akkor ez bizony oda lesz, és nagyon nehéz visszaszerezni, ha egyáltalán lehetséges. De mi van akkor, ha semmi olyasmit nem tett, az illető, ami miatt nem érdemli meg a bizalmat, hanem egyszerűen az alapjáraton nem volt meg, mert úgy vágtak bele a kapcsolatba, hogy sosem bízott igazán a társa benne.

Az egyik fiú barátom nem jár bulizni, a haverokkal is szökőévente egyszer ül be sörözni, szinte sülve-főve együtt van a párjával, mindent együtt csinálnak, gyakorlatilag nincsenek külön pasis meg csajos programok. Amikor egy barátja kétnapos balatoni legénybúcsúra hívta, a párja hallani sem akart róla, hogy elmenjen, mert szerinte ugyebár egy ilyen bulin vannak sztripperek, és bármi megtörténhet... Pedig a srác sosem szolgált rá a bizalmatlanságára. A lány azért viselkedik így, mert a korábbi párja megcsalta őt, és ezzel a félelemmel lépett bele mostani kapcsolatába is.

Borzasztó nehéz a múlt sérelmeit magunk mögött hagyni, és tiszta lappal kezdeni egy új szerelmet, mert sokszor nem is vagyunk tudatában annak, mi mindent hozunk, és hogy éppen ezek miatt viselkedünk úgy ahogy.

De mégis azt gondolom, hogy a párkapcsolat legelején mindenki maximális bizalmat érdemel, és tiszta lapot. Mert ha már az asztal egyik lába alapból hiányzik az nagyon ingatag lesz, és bármikor borulhat.

Hogy lehetsz úgy együtt valakivel, ha azt gondolod, hogy bármikor megcsalna, ha alkalma lenne rá?

Eleve arra nem feltétlen kell alkalom... Akiben ez benne van, és hajlik rá - mert neki nem elég egy nő vagy nem szereti eléggé a másikat, de mindegy is az ok – az meg fogja tenni. Hiába töltesz vele annyi időt amennyit csak tudsz, magadhoz láncolva, hogy esélye se legyen félrelépnie, manapság már elég egy mobiltelefon, hogy találjon egy szeretőt az ember, és egy jó kifogás. Tehát azzal nem segítesz ezen a problémán, ha nem engeded el sehová.

Sokszor csodálkozó tekinteteket kaptam, amikor „elengedtem" a páromat, bulizni, ne adj Isten egy fesztiválra. „Nem félsz, hogy megcsal?" Nem, lehet, hogy naiv vagyok, de képtelen lennék valakivel együtt lenni, ha feltételezem, hogy félrelép, ha nincs velem. Milyen élet az? Állandóan rettegéssel, és görcsöléssel telik minden külön töltött perc? Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy nem érzed azt, hogy elég jó vagy neki.

Én alapjáraton nem értem, hogy lehet, hogy egy párkapcsolatban az egyik fél elengedi a másikat ide-oda. Engem utoljára a szüleim engedtek el valahová, amikor még kiskorú voltam. De a párom miért tenné? Tudtommal nem vagyunk már gyerekek, mindkét fél felnőtt ember, és elvileg lennie kéne saját akaratának, amivel oda megy, ahová akar engedély nélkül.

Szóval először is felnőttként kellene kezelni a társunkat, nem pedig egy kisgyerekként, akinek megtiltunk dolgokat. A másik pedig, hogy akármennyire is nehéz lehet a régi csalódások miatt, de mindenképp bizalmat kell neki szavazni! Nem lehet azért büntetni egy embert, amit valaki más követett el. Hiszem ez fordítva is nagyon rosszul tud esni. Gondolj csak bele, valószínűleg sosem fordulna meg a fejedben, hogy megcsald a párod, alig látsz a szerelemtől, ő mégis feltételezi rólad, hogy elcsábulsz valakinek.

Tulajdonképpen az borzasztóan sértő, nem?

Amíg nem ad okot rá – mert az már egy másik történet – addig egész egyszerűen meg kell bíznod benne, akármennyire is nehéz, mert hidd el, pont ezzel fogod elveszíteni őt, egy olyan valakit, aki lehet, hogy soha az életben nem csalna meg, és hű társad lehetne, pont olyan, akire mindig is vágytál. Kár lenne elveszíteni egy ilyen értékes embert...

Nyitókép: Shutterstock