Férfivélemény: Felépülni egy toxikus kapcsolatból nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen

Néha tényleg olyan, mintha napjainkra egy darab ép lelkivilágú ember nem maradt volna, és amennyire én látom, a sérüléseknek jelentős részét olyan kapcsolatok okozzák, amik egy külső szemlélő számára tényleg érthetetlenek, a résztvevői mégis képesek évekig roncsolni magukat egy-egy ilyen mérgező párkapcsolatnak csúfolt katasztrófával. A legrosszabb szerintem még nem is ez, sokkal inkább az a tény, hogy az emberek java része egyáltalán nem foglalkozik egy ilyen kapcsolat után azzal, hogy felépüljön abból. Pedig néhány „szabály" betartásával és a rászánt idővel igazolhatjuk a mondást, miszerint: ami nem öl meg, az megerősít...

Nehéz, de értelemszerű. A toxikus kapcsolatok legfőbb átka, hogy bármennyire is tisztában vagyunk azok romboló hatásaival, borzasztóan nehezen teszünk pontot az ügyek végére. Pedig muszáj lesz. Addig hiába várunk javulást, ameddig nem tüntetjük el a gond forrását az életünkből. A probléma felismerése már fél siker, ahhoz azonban, hogy elindulhassunk a gyógyulás útján, muszáj lesz teljesen elvágnunk magunkat a rossz dolgok forrásától is. Szóval nincs „maradjunk barátok", nincsenek „ártalmatlan" üzenetváltások, vagy telefonhívások, ideje végleg elvarrni a szálakat.

És ami még ennél is fontosabb: ne rombold magad. Végre megszabadultál valakitől, aki eddig mérgezte az életedet, ne kövesd el azt a hibát, hogy most magadat kezded hátráltatni. Ne menekülj piába, esztelen bulizásba, és a többi, és a többi... Add ki a gőzt, jó eséllyel szükséged van erre, de ne váljon szokássá és ne hagyd el magadat a szakítás miatt.

Újra egyedül lenni sokaknak rémisztő tud lenni, a kapcsolati függőség férfiakat és nőket egyaránt érint, pedig nem egy előnye akad az egyedül létnek is. Szánj időt arra, amire eddig nem volt lehetőséged, élvezd ki a függetlenségedet és az újonnan jött szabadidőd adta lehetőségeket. Sportolj, áldozz a hobbijaidnak, tölts időt a barátaiddal és szánj időt arra is, hogy átgondold a történteket, szembenézz a korábbi döntéseiddel és levond a következtetéseket. És ha már itt tartunk...

Mindannyian hajlamosak vagyunk magunkkal szemben magas elvárásokat teremteni és abba az illúzióba keveredni, hogy egyedül is képesek vagyunk megoldani a problémáinkat, ami inkább egy szép álomkép, mintsem realitás. És nem azért, mert kevés lennél a helyzet megoldásához, egyszerűen csak hatalmas segítséget nyújthat egy a tiédtől eltérő nézőpont, esetleg valaki olyannak a véleménye, aki átélt hasonló dolgokat. Férfiként ez talán még komplikáltabb is, hiszen a klasszikus macsó imázsba nem passzol nemhogy a sírás, de úgy általában az érzelemkifejezés vagy a segítségkérés sem, ami nettó baromság. És hogy tetézzem a dolgot: az se gáz, ha professzionális segítséget kérsz. Nem, nem vagy őrült attól, hogy pszichológushoz fordulsz, sőt.

Senki se akar lelkileg roncs emberekkel randizni. Te se. Ezen nincs mit szépíteni. Szóval adj időt magadnak a felépülésre ahelyett, hogy rohannál a következő kapcsolatba. Te is meg fogod köszönni magadnak, és a következő (ha mázlid van, utolsó) párod is sokkal boldogabbá teszed majd.

Nyitókép: Shutterstock