A földbe döngölés és a habzó szájú véleménynyilvánítás művészete

Néha kalandozgatok kicsit a neten, ám az utóbbi években egyre gyakrabban tapasztalom, hogy egyesek a legkisebb dolgokon is képesek hajba kapni és virtuálisan a földbe döngölni a másikat. Ez főleg a közösségi média kommentjeire igaz.

Véleményszabadság, nézőpontok, tolerancia – ezek olyan kifejezések, amelyekről az internet népe általában hírből sem hallott. Mindenki fújja a magáét, tombolnak az indulatok, aki pedig más véleményen van, az nemes egyszerűséggel csak hülye – na meg ennek a finomabb és durvább szinonimái. Ezt látva kezdtem el azon gondolkodni, vajon mi bajuk az embereknek? Miért nem képesek elfogadni, hogy sokan sokféleképpen láthatják a világot? Persze, aki ellen kifakadnak az is megfogalmaz egy álláspontot, ráadásul kiteszi a kirakatba, tehát számíthat a reakciókra. Nem is ez lep meg - a reakciók vagy az ellenvélemények -, hiszen érvelni és ellenérvelni jó, ebből tanulunk, így ismerünk meg más nézőpontokat, inkább ezeknek a minősége az, ami érthetetlen a számomra.

Néha csak ámulok, hogy a kommentelők micsoda indulatokkal teli veszekedéseket folytatnak egymással – és akkor még finoman fogalmaztam.
Ennek nyomán az is eszembe jutott, hogy voltaképpen mit számít az egész? Miért érdekel minket mások véleménye? Hiszen úgysem lehet mindenkinek megfelelni – s ez nem csupán az internet világában igaz.

Megfelelési kényszer

A megfelelési kényszert talán a gyerekkorunktól cipeljük magunkkal. Először valószínűleg az anyukánknak akartunk megfelelni, s ez talán még egyszerű volt – bár biztosan anyukára válogatja ez is. Aztán ahogy cseperedtünk egyre többen lettek körülöttünk, egyre több elvárással, reménnyel, amelyek cipelésébe valójában csak beleroppanni lehet. Így akadt, aki kitört ebből a béklyóból és akadt, aki ma is cipeli magával. Én sajnos az utóbbi típusba tartozom. Annak ellenére is, hogy így negyven környékén már pontosan látom, ahogyan a vicc is mondja: Ha van rajtad sapka az a baj, ha nincs, akkor meg az.

Ha foglalkozol magaddal, akkor felszínes vagy, ha nem számít annyira a külsőd, akkor igénytelen. Ha nincs gyereked önző, ha van gyereked, akkor kattant szülő, ha meg több gyereked is van, akkor a CSOK miatt szültél. És így tovább... Végtelen történet. Nem azt mondom, hogy mindenkinek egyet kéne értenie velem, vagy bárki mással. Szeretem a világ sokszínűségét, még akkor is, ha bizonyos vélemények, történések nálam is kiverik a biztosítékot. Ugyanakkor igyekszem a másik szemével is megvizsgálni az adott helyzetet, megérteni az ő szemszögét, ha pedig nem sikerül, akkor az ellenérveimet kulturáltan a másik értésére adni – legyen az személyes vagy online kinyilvánítva.
Ez azonban, úgy látom, igen ritka és

hiszen nincsenek valódi következmények – főleg akkor, ha a valaki fake profil mögül osztja az észt.

Mit akartam mondani ezzel az egésszel? Csupán annyit, hogy a világ sokszínűsége jó dolog és hogy nem kell mindenben egyetérteni, mindenkinek megfelelni – ez úgysem lehetséges! Fogadjuk el, hogy sokan sokfélék vagyunk, és ha más is a világnézetünk, véleményünk – ami nem gond -, azt kulturáltan is a másik értésére lehet adni.

Ha tetszett a cikk, ez is érdekelhet: Miért fáj neked, ha valaki mindent posztol?