Tanulj a kiszemelted előző kapcsolataiból!

Biztosan akadnak jó számmal kivételek, de én azt vallom - elsősorban magammal szemben -, hogy ahogy Gigi mondta a Nem kellesz eléggé című filmben: "Nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset."

Lássuk csak, mire gondolok. Egy napon megismertem egy férfit, nevezzük Péternek. Tinder randi volt. Nem igazán tetszett, nem is tudom megfogalmazni, mi volt vele a bajom, de mondjuk úgy, nem volt meg az a kis extra. Ellenben nagyon jó barátok lettünk. Hosszú hónapokig néztem, hogyan bánik más nőkkel, miként tart fent több párhuzamos viszonyt, mennyire nem őszinte másokkal, és hogy ezekhez képest hozzám mennyire máshogy áll.

Tökéletesen működött is a kapcsolat, az ismerkedés ugye már rég megvolt, aztán jött az elköteleződés, kis idő múlva az összeköltözés, és bizony a környezet által irigyelt harmónia és együttműködés is. Valóban gördülékenyen, nagyobb megpróbáltatások nélkül éltünk együtt közel 2 évig, amikor is kiborult a bili. Mindenre fény derült: a titokban megtartott szerető, a prostituált látogatások, és sorolhatnám. Sok mindent éreztem, de meglepődést nem.

Olyan szinten illett ez a narratívába, hogy igazából az lett volna a furcsa, ha nem történik meg. Ráadásul azt is be kell vallanom, hogy a szívem mélyén, vagy a harmadik szememmel, vagy a női megérzésemmel - nevezzük bárhogy - tudtam én, mi zajlik, csak nem akartam észrevenni...

Kata barátnőm sem járt különben. Találkozott rég vágyott álmai férfijával, aki azonnal levette a lábáról, és aki néhány randi után pedzegetni kezdte, hogy nála a szerelem szabad, és hogy ő nem képes és hajlandó a monogámiára. Később kiderült, egyetlen nő van csupán még a képben rajta kívül, de miután lebuktak, az a hölgy sem maradt. Így hát kettecskén éltek boldogan.

Ráadásul a férfi is úgy tűnt, kezd megbékélni a helyzettel, hogy bizony egy valódi szeretetkapcsolatban nem annyira jó, ha több szereplő is van. Hónapokig nem is lépett félre, becsületesen állta a sarat. Aztán egyszer csak felmerült az első megoldandó probléma, amin többet kellett gondolkozni, mint hogy mi legyen a vacsora. A probléma és annak felnőtt módon történő megoldása már túl nagy felelősségnek bizonyult. Ekkor történt meg az, ami az elején.

Amikor ennek a cikknek a megírására készültem, és kértem a barátaimat, meséljék el, ha történt velük ilyen, szinte mindenki tudott mondani valami hasonlót. Mielőtt azonban pálcát törnénk felettünk, szeretném elmondani, hogy egyikünk sem hülye, se nem naiv, egyszerűen, ha nagyon koncentrálunk a jóra, nem biztos, hogy kellően széles látószögből figyeljük az egészet - sajnos ilyenkor képesek vagyunk áldozattá válni.

Már amennyiben ez áldozatiság, hiszen a történet végét tekintve persze kudarc, ugyanakkor a kapcsolatban megélt boldogság, a társ és a történtek általi tanulás az mind-mind fejlődés. Az pedig, ha a megtanultakat jó helyre tesszük el magunkban, épít minket, nem pedig rombol.

Még több olvasnivalóra vágysz?

Megértjük, és segítünk is neked. Ha idáig eljutottál, biztos Pechál Péter írói oldala is tetszene, ahol rengeteg hasonló téma vár rád.Fotó: Szabó Gábor

Nyitókép: Shutterstock