Az örökké valójában csak egy döntés kérdése? Vagy létezik igaz szerelem?

A mesékben mindig azt halljuk, hogy „boldogan éltek, amíg meg nem haltak", ahogyan a romantikus filmekben is általában csak addig látjuk két ember szerelmét, amíg egymásra találnak, a küzdelmes hétköznapokba, érzelmi hullámvölgyekbe nem kapunk betekintést. Pedig ezek nélkül nem valós a történet.

Mindenki szeretné az örökké tartó szerelmet, megtalálni a másik felét, azt, akivel minden olyan egyértelmű és kerek egész. De létezik ilyen valójában? Tényleg mindenkinek megvan a Földön a párja, akivel, ha egymásra találnak, akkor bármi is történjék, tűzön-vízen át, a legnagyobb harmóniában kitartanak egymás mellett?

Vagy ilyen tényleg csak a „mesében" létezik és a valóság ennél sokkal szürkébb és egyhangúbb? A párkapcsolatok nagy százaléka romlott és unalmas, és mikor mások előtt jobb színben akarjuk feltüntetni azt, akkor valójában magunkat is csúnyán átverjük?!

Netán a fentiek közül egyik sem igaz? Helyettük létezik egy arany középút, amikor eldöntjük, hogy szerelem ide vagy oda, minden nehézségével, küzdelmével együtt mi márpedig igenis a másikkal szeretnénk lenni és bármit hoz az élet, mellette szeretnénk megöregedni, ahogy a házassági fogadalom is szól: jóban rosszban, míg a halál el nem választ.

Néha bosszúsan, néha megbántva, de mindig csordultig szerelemmel. Kár lenne tagadni, hogy a tündérmesékben nincsenek hullámvölgyek, de sokkal könnyebb azokat átvészelni egy olyan emberrel, aki mellett a szívünk és a lelkünk is a legnagyobb biztonságban van.

Hiszem azt is, hogy lehet valaki mellett úgy leélni az életet, hogy nincs meg a szikra, nincs meg az az összekapcsolódás, amire mélyen legbelül vágynánk, de a semminél ez is jobb alapon többnyire szenvedősen, de kitartunk a másik mellett. Ezt is lehet, csak valójában nem érdemes.

Az első döntés, amit meg kell hoznunk az, hogy nem veszítjük el a hitünket azzal kapcsolatban, hogy igenis létezik az igaz szerelem és mindenkinek megvan a másik fele, akivel előbb vagy utóbb, de biztosan találkozni fog. A második, hogy eldöntjük, boldogok leszünk és a saját boldogságunkat helyezzük minden és mindenki elé. Nem számít, ki jön és ki megy az életünkben, addig, amíg nem érezzük a szikrát, azt, hogy igen, megtaláltuk. Ne adjuk fel a keresést és ne érjük be kevesebbel!

Szeressük magukat annyira, hogy a legjobbal ajándékozzuk meg magunkat, élni és szeretni csak így érdemes.

Nyitókép: Shutterstock