A szerelem nem egyenlő a teljes elfogadással!

Az azóta eltelt években megtapasztaltam, hogy ennél vágykeltőbb formában is lehet érintkezni férfiakkal, illetve, hogy egy viszonzatlan pillantásnál nagyobb lejtők is vannak a szerelem hullámvasútján.

Klasszikus ilyen helyzet a visszautasítás, ami határozott "nem kellesz"-től a "nem kellesz eléggé" csiki-csukijáig sok mindent jelenthet. És ha ezen túljutottunk, akkor ott van a gyötrelmek következő szintje: a feltétel nélküli szeretet "ügye". Kedves olvasó, ha már tudtad, akkor most bólogass, ha még nem, akkor ne borulj a billentyűzetre:

Mielőtt elkezdenétek megszervezni a férjem megmentését, gyorsan leszögezem: a szabály rám is igaz. Ő zsíros hajjal és mogorván is szeret, de biztosan nem viselné el, ha a hitvesi ágyunkban három szörfbajnokkal múlatnám az időt, miközben ő másik szobában takarít. És a "Nyuszikám, hát nekem most ERRE volt szükségem, de te így szeretsz, ugye?" magyarázatom sem aratna nála sikert. Ahogy nálam sem a feltétlen elfogadás győzne, ha ő elkaszinózná a lakásunk árát, majd a legnagyobb nyugalommal megágyazna nekem az aluljáróban.

Ha már most sírdogálsz, vegyél elő egy egész csomag zsepit, mert a java csak ezután jön. Eddigi példáim szándékosan túlzóak voltak, hiszen a mai fiatalok szerelmi életét ritkábban keseríti meg a szerencsejáték vagy a felvállaltan poligám kapcsolatok - nem is beszélve a szörfbajnokokról.

Viszont az elköteleződéstől való félelem rendszeresen és rútul felüti fejét a 20-as, a 30-as, de néha még a 40-es korosztályban is. És ha nem mi vagyunk a bizonytalankodó fél, akkor hiába imádjuk azt a másikat, a saját érdekünkben gondolunk kell a közös jövőre. Illetve annak kérdőjelességére. Vagyis a hiányára.

Bizony, velem is megtörtént, hogy nagyon szerettem valakit. Annyira, hogy közös babáról kezdtem álmodozni - és az álmaimat nem szégyelltem kérdésbe önteni. Az illető látványosan kínban volt, majd érkezett a válasz: "Nem tudok neked mit ígérni." És én, bár olyan szerelmes voltam, hogy még a zokniját is megsimogattam, mielőtt bevágtam volna a szennyesbe, rögtön éreztem, hogy ettől a pasitól menekülnöm kell.

Hiába mondogatta, hogy "Ez most jól működik." Mert ha én tényleg fontos vagyok a másik számára, arról nem kell győzködni az illetőt. Azt tudni fogja. Nem pedig punnyadtan kérni, hogy várakozz mellette "amíg az élet elrendezi a dolgokat". Aha. Az ilyesmi dolgokat az élet baromira nem szokta "elrendezni". Az ilyen helyzeteket az emberek oldják meg azzal, hogy döntenek. És mindig az jár jobban, aki először dönt. Legyél te az!

Először is: vedd komolyan a magad, a vágyaidat és a sorsodat! Aztán számolj le a "feltétlen elfogadás" dumájával, józanodj ki ebből a szerelemből, és lépj tovább! Ezt két eset követheti. Vagy egy nagyobb tapasztalattal élsz tovább, és adsz esélyt az újabb kapcsolatnak, vagy a "feltétlenség" ködének eloszlatása után a másik észbe kap, és teperni kezd utánad.

És hidd el, te mindkét esettel jobban jársz.

Nyitókép: Shutterstock