Fásultság és megszokás: Ez tartja össze a házasságokat?

Amikor nem hallunk és nem látunk. Amikor nem foglalkozunk a realitással, de még a jövővel sem nagyon. Meggyőzzük magunkat arról, hogy vele minden tökéletes, mellette boldogok leszünk egy életen át. Az én hiányosságaim az ő erősségei, és fordítva.

Kimondjuk az igent, és még csak nem is mérlegelünk. Most minden jó, és azt gondoljuk, hogy ez így is marad. Pedig ez nem mindig van így. Közhely, de ahogy mondani szokás: az egyetlen, ami biztos, az a változás. Folyamatosan változunk mi magunk is, és bár a személyiség, a temperamentum rendszerint nem lesz más, az élethelyzetek, a benyomások, ha lassan is, de alakítanak bennünket. Mint ahogy mindenki mást is magunk körül.

Elvégezzük az iskolát, munkába állunk. Emberek jönnek-mennek az életünkben, és észrevétlenül megváltozik az egész világnézetünk. Az évek múlásával pedig előfordulhat, hogy szép lassan felüti fejét kapcsolatunkban a fásultság. Nem vesszük észre, hiszen éppen ebben rejlik a csapda. A problémák apránként kúsznak az életünkbe, ahogyan a mesebeli farkas is csak egyesével teszi be végtagjait a ház ajtaján.

A munkából hazatérve, az otthon melegében ott vár minket Ő. Akivel eleinte minden szép és minden jó. Szeretjük az illatát. Szeretjük az ölelését, a simogatását. A férj borostája szexi és férfias, a feleség dús haja bujaságot ígér. Hosszasan lehetne sorolni a listát. Ám ahogy telnek az évek, a borosta szúrós lesz és ápolatlan, a hosszú, női hajszálak pedig ott vannak mindenütt. A szőnyegbe tapadva, a párnán, néhanapján még a levesben is. Kezd bosszantó lenni, pedig régen nem zavart.

Majd jönnek a kapcsolatgyilkos mondatok:

• "Nem nézhetném nyugodtan a tv-t? Egész nap hajtottam, mint az állat. Szükségem van a pihenésre."
• "Már megint sörözni mész? A haverjaid lassan már fontosabbak, mint én."
• "Mit keres ez a rengeteg pipere izé a mosdókagyló szélén? Kezet mosni is lehetetlen!"
• "Hány könyvet vettél már megint? Mégis, hová akarod tenni őket? Még a múltkori kupacnak sem találtál helyet a polcokon!"
• "Nyaralni? Ugye, most csak viccelsz? Hiszen alig győzzük törleszteni a lakáshitelt!"

Mindez pedig csupán a jéghegy csúcsa, mert gyakoribb, hogy csak csendben nyelünk. Egy nagyon kedves barátom - nő az illető - mondta nemrég, hogy az lenne a jó, ha a házasság csupán egy meghatározott időre szóló szerződés lenne. Mondjuk, öt év múlva számot vetnénk egymással, és ha mindketten elégedettek vagyunk, maradnánk.

Így aztán a legtöbb esetben maradsz, ahol vagy, és tovább próbálkozol. Jó esetben sikerül kilábalni a válságból, és minden megjavul. Rossz esetben nem - de a fásultság, a megszokás, a félelmek miatt mégsem lépsz tovább. Félsz a veszteségtől, félsz a jövőtől. Hiszen ha vele nem jött össze, mi esély van rá, hogy mással - vagy akár egyedül - jobb lesz?

Mennyi a valószínűsége annak, hogy nem ugyanide jutsz?

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock