Tarts már végre egy kis szünetet két kapcsolat között!

Már a szakítás után két héttel azonnal elkezdett társkeresőzni, mert nem bírta elviselni, hogy egyedül van, ezért csak darálta a randikat. Amikor rátalált újra a „szerelem", hpróbáltam finoman jelezni, hogy noha örülök annak, hogy végre jobban van, de talán ez egy picit még korai. Mivel három hete még totál maga alatt volt, és úgy érezte, András volt élete párja. Ám ő állította, hogy minden rendben, túlvan a szakításon, most pedig majd' kicsattan a boldogságtól.

Én viszont nagyon aggódtam érte, mert tudtam, mennyire megviselte őt a szakítás, és szerintem nem szerencsés, ha valaki a szerelmi bánat elől egy másik „szerelembe" menekül. Pedig elég sokan ezt teszik.

És a legtöbbször sajnos nem jön be....

Én is átéltem már fájdalmas szakításokat, és tudom, hogy ilyenkor olyan szinten tör rá az emberre a magány érzése, hogy az már néha elviselhetetlen. Úgy érzed, teljesen egyedül vagy, sehová és senkihez sem tartozol, magadra maradtál. Ilyenkor rád törhet a kínzó vágy, hogy valakihez kapcsolódj, és ne legyél egyedül. Csakhogy épp ez a baj: összetört szívvel, hogy akarsz valakihez kapcsolódni?

Sokan ilyenkor kétségbeesve keresnek valakit, aki pótolja az űrt, és elmulasztja a magányosság érzését. Ez olyan, mint amikor azonnal rányomsz egy ragtapaszt egy friss, sajgó, véres sebre, és rajta is hagyod, ahelyett, hogy kitisztítanád, és hagynád, hogy szépen begyógyuljon magától.

Rengetegen egyik kapcsolatból a másikba ugranak, és gyakorlatilag egy percig nincsenek egyedül, mert arra képtelenek. Azután pedig csodálkoznak, hogy újra és újra kudarcba fullad a dolog, és ismét szakítás a vége. Mert ugyanazok a problémák jönnek elő, sőt, még több is hiszen ugye cipelik a csomagot, amit hoztak az előző kapcsolatukból. Pedig ennek nem kellene így lennie, csak időt kéne szánni arra, hogy begyógyítsuk a saját hegeinket.

Semmit nem tanulnak, mert mikor tanultak volna, ha máris egy új kapcsolatban találják magukat? Kellene egy kis idő elgondolkodni, magadra fókuszálni, fejleszteni a személyiségeden, rájönni mire/kire is vágysz tulajdonképpen, vagy éppen kire nem.

Ehhez pedig egyedül kellene lenni kicsit, igen, pasi nélkül!

Csakis így megy. Amikor már felhoztad magad legalább ugyanarra a szintre, ahol normál esetben vagy - de van lehetőséged még feljebb is –, akkor kezdj bele egy új kapcsolatba, tiszta lappal. Ezzel magadat és a másikat is meg kell tisztelned. Mert te sem örülnél, ha valaki hozzád menekülne egy fájó szakítás után, és te lennél neki a búfelejtő, és még az ex szelleme ott kísértene.

De hidd el, neked is sokkal jobb lesz, ha tartasz egy kis szünetet, veszel egy mély levegőt, és kimondod: „most egyedül vagyok". Nem annyira félelmetes állapot ez, sőt, rengeteg előnye is van. Ráadásul az, hogy nincs párkapcsolatod, nem kell, hogy a teljes magánnyal legyen egyenlő. Ott van a család, a barátok, de ha mégsem, szerezhetsz új ismeretségeket például új hobbik által. Nagy kincs, ha az ember rájön, hogy képes egyedül is lenne, ez hatalmas önbizalmat ad. Ráadásul így majd olyan párt fogsz találni, amilyenre igazán vágytál, és nem egy csak fiókból kirántott „sebtapaszt".

Nyitókép: Shutterstock