Szerintem ennek alapvetően három oka lehet:
Például, amikor a másik fél valami olyat mond vagy tesz, amitől egy pillanat alatt hátraszalad a szemöldököd a tarkódig, és kiül az arcodra a mély döbbenettel kevert értetlenség. De nem mondasz semmit, csak veszel egy mély levegőt, majd egy gyors eszmefuttatást követően nyelsz egy nagyot, és bekussolsz.
Hogy miért? Legtöbbször azért, mert az emberek nem mernek konfrontálódni. Vagy azért, mert pont egy olyan ember volt veled genya, akinek nem szólhatsz vissza, ugyanis társadalmilag feletted áll valamilyen kontextusban: idősebb nálad, magasabb beosztásban van, vagy bármilyen egyéb módon függsz tőle. Vagyis lenyeled a békát, legyen az bármennyire undorító, de a rossz szájíz attól még megmarad.
Ennek oka a ritkuló találkozásokban rejlik. Valamilyen oknál fogva neki, neked, esetleg mindkettőtöknek rengeteg más dolga lett, ezért nem tudtok olyan rendszeresen beszélni, mint azelőtt. Elsodródtok. Viszont látod a Facebook meg az Insta profilját, és úgy érzed, nélküled is tökéletesen boldog, ez pedig rosszul esik:
Közben pedig lehet, hogy csak munkahelyet váltott, továbbképzésekre jár, és vért izzadva próbál kapcsolatokat építeni. Az is lehet, hogy egy lusta dögnek gondol. Hiszen neki egy perce sincs egész nap, viszont a te életed nem fordult fel fenekestül, mégsem vagy képes felhívni és megkérdezni, hogyan boldogul.
Az illető éppen rólad beszél valakivel, amit egy harmadik személy meghall, és elmond neked. Ha bántó szavakkal illettek, akkor gondolkodás nélkül megkajálod - tök mindegy, hogy mennyi a valóságalapja -, mert annyira mélyen érint. Elég ehhez egy gyengébb pillanat, egy rossz idegállapot vagy egy olyan téma, ami a szívügyed. Ha valaki kellően rafinált, nem nehéz célba találnia.
Nem biztos, hogy mindezt rosszindulatból teszi, a végeredmény mégis keserűség. És utána már hiába mosolyog rád ugyanúgy, te onnantól kezdve nagyítón át látod őt, a pletyka szemüvegén keresztül. Pedig lehet, hogy csak alaposan meg kéne tisztítani azt a szemüveget a mocsoktól.
Bármennyire nehéz is, igenis le kell ülni ahhoz a bizonyos asztalhoz, és alkalmazni kell a kommunikáció csodálatos erejét! Tudom, hogy fáj kipakolni a szennyest az asztal közepére. De a konfrontáció gyakorolható, és egy értelmes vitát tévedés összekeverni a veszekedéssel.
Nem könnyű hónapok távlatából felvenni valakivel a fonalat, de egészen felszabadító érzés tiszta vizet önteni a pohárba. Lehet, hogy nem lesz belőle azonnali békülés, de az asztalnál kapott csontot mind hazavihetjük, és rágódhatunk rajta. És ha már bekerül a fejecskékbe a gondolat szikrája, az bizony csodákat képes művelni.
Na és te mersz őszintén beszélni?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.