Decemberben elhatároztam, hogy évek óta először állítok karácsonyfát. Szerencsére árultak a közelemben fenyőt, úgyhogy egyedül hazacipeltem, a probléma azonban az volt, hogy nem illett bele a fa a talpba. Nem baj, gondoltam megoldom, úgyhogy egy óra farigcsálás, két vízhólyag és pár karcolás után már állt is a fa a szoba közepén. A macskám tanácstalanul nézett rám, mi ez az új jövevény, én pedig baromi büszke voltam magamra, hogy ezt is megoldottam egyedül. Mivel villanykörtéből is becsavartam már jópárat, szereltem radiátort és vittem autót szerelőhöz, így nem ijedek meg az efféle kihívásoktól. Erre mondják, hogy a mai nőknek már igazából nem is kell férfi, a legtöbben a szexet is megoldják egy hiperszuper vibrátorral. Zárójelben: Ezzel nem tudok nagyon azonosulni, én még régimódi vagyok, vágyok a hús-vér élményekre.
Sokáig nagyon utáltam azt a mondást, hogy először szeressem magam és utána majd más is szeretni fog. Attól meg végképp ideges lettem, amikor azt hallottam, hogy okkal vagyok egyedül, most ebből tudok a legtöbbet tanulni. Sok idő volt, amíg megértettem, hogy igen, az egyedüllét segít abban, hogy megszeressem magam. Egyszerűen nem volt más választásom. Szerettem volna magamat jobban megismerni, hogy rájöjjek, miért vonzok olyan pasikat, amilyeneket, miért vagyok még mindig egyedül, milyen módon tudom csillapítani azt a hiányt, ami bennem van. Az évek során kifejezetten közelebb kerültem magamhoz és már nem bántom magamat, mint régen.
Az egyedüllét nagy előnye, hogy sok időd van önmagadra. Míg a barátnőim, akik párkapcsolatban, házasságban élnek, arról panaszkodnak, hogy nincs semmi énidejük, én az elmúlt évek alatt sokat tanultam önmagamról, rengeteg tanfolyamra jártam, sok könyvet elolvastam, utaztam, táncolni jártam és rengeteg új embert megismertem. Volt időm közelebb kerülni önmagamhoz, rájönni, miben vagyok jó és miben kevésbé, és hogyan szeretnék élni, mivel szeretnék valójában foglalkozni. Emlékszem épp egy önismereti tanfolyamon voltam, amikor egy lány azt mondta, fogalma sincs arról, ki ő valójában, mert az elmúlt évei arról szóltak, hogy a párját próbálta boldoggá tenni. Akkor értettem meg, mekkora kincs tud lenni az egyedüllét, hisz akkor kénytelen vagy megismerni önmagadat.
Az egyedüllétben azt szeretem, hogy ha az ember nyitott, bármikor bármi megtörténhet. Tavaly gondoltam egyet és elutaztam egyedül Spanyolországba. Visszafelé a reptéren szóba elegyedtem egy magyar férfival és hamarosan lett is egy vacsora meghívásom. Van egy barátnőm, aki rendszerint egyedül utazik és reptereken, repülőgépeken ismerkedik. Eszméletlen jó sztorijai vannak. De az utcán is szembe jöhet az igazi, vagy a boltban, benzinkúton, plázában, villamoson. Bármelyik pillanatban 180 fokos fordulatot vehet az életem.
Emlékszem, mennyire nehezen tudtam sokáig elképzelni, hogy egyedül is lehet boldog az ember. Úgy éreztem, ez csak úgy lehetséges, ha van mellettem egy férfi, akitől megkapom azt a szeretetet, amire nagyon vágyom. Persze vannak dolgok, amiket nem tudok magamnak megadni: nem tudom magamat átölelni, nem tudok szerelmesen suttogni a saját fülembe és szenvedélyesen szeretkezni magammal. Viszont odafigyelek arra, mire vágyom, mi tenne boldoggá, mi az, ami hátráltat vagy bánt, rosszat tesz nekem. Szeretettel és odafigyeléssel bánok magammal és vannak órák, napok, amikor nagyon jó és harmonikus az élet egyedül. Ez pedig hatalmas szabadság, hisz nem függ senkitől a boldogságom.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.