Egy gyereknek mindenképpen házasságba kell születnie?

A nagyszüleink életében elképzelhetetlen volt, hogy házasságon kívül szülessen egy gyermek. A család akkor számított családnak, ha a családot alapító férfi és a nő hivatalosan is örök hűséget fogadtak egymásnak. Manapság inkább már az ellenkezője a jellemzőbb, sokan vállalnak házasságon kívül, párkapcsolatban gyermeket, majd ezután döntenek úgy, hogy papíron is megpecsételik a szerelmüket vagy előfordul, hogy ezt követően sem éreznek késztetést a házasságkötésre.

A gyermekvállalás az egyik legcsodálatosabb dolog az életben, mondom ezt úgy, hogy még nem vagyok édesanya, de előbb vagy utóbb nagyon szeretnék az lenni. Teljesen megváltoztatja az ember életét, egy új perspektívába helyezi a világot és az élethez való hozzáállást is.

Általában az ember, akkor vállal gyereket, amikor azt érzi, hogy megtalálta az igazit, azt az embert, akit el tud képzelni társának, szövetségesének, nem utolsósorban a gyermekei édesapjának. Persze a családalapítás előtt a gyakorlatias dolgok is rendkívül fontosak, az anyagi háttér és biztonság megteremtése, de elsősorban szívvel és lélekkel döntünk afelől, hogy szülők szeretnénk lenni és nem aggyal, hogy most éppen aktuális-e, belefér-e a hétköznapokba. Persze, ahogy mindig, itt is előfordulnak kivételek, de a nagy többség, remélhetőleg, ekképpen vélekedik a gyermekvállalásról.

A fenti nézetből kiindulva, ha megtaláltunk a társunkat és azt érezzük, hogy készek vagyunk édesanyák, szülők lenni, akkor nem tarthat minket semmi vissza attól, hogy azok legyünk. Vagy mégis? Ja, hogy nem vagytok házasok? Ez valóban ilyen sokat számít?

Mint ahogyan említettem, én még nem vagyok édesanya, de a párommal napi szinten szóba kerül a gyermekvállalás. Azt tudjuk, hogy együtt, közösen szeretnénk szülők lenni, viszont még szeretnénk vele egy kicsit várni. Gyarapodni, fejlődni, családi házba költözni, ahol a gyerekek majd önfeledten játszhatnak a szabadban. Nem vagyunk házasok, bár mindkettőnk számára fontosak a hagyományok, nem akarunk görcsösen egybekelni. Nem attól él a szerelmünk, hogy van róla egy papírunk.

Forrás: Shutterstock

 

Persze, ha sor kerülne rá, mind a ketten nagyon boldogan vágnánk bele, viszont ezt nem akarjuk semmihez kötni. Pláne nem a gyerekvállaláshoz. Én nem szeretném, ha a párom azért kérné meg a kezemet, mert teherbe estem és ha már így alakult, akkor keljünk egybe. Kérje meg a kezemet azért, mert ő ezt szeretné, nem azért, mert az illem, a hagyományok, a szülői és társadalmi nyomás ezt kívánja. A gyermek attól nem fog sérülni és hiányt szenvedni semmiben, mert a szülei nem erősítették meg a szerelmüket Isten és az anyakönyvezető előtt. Házasodni lehet a gyermekszületés után is, ahol óriási élmény lehet az is, ha már a közös gyermek is részese lehet a szülők egybekelésének.

Sajnos a tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a szerelem attól nem lesz örök, hogy a szerelmes felek házasságot kötnek egymással. Míg korábban, nagyanyáink idejében a holtodiglan, holtodiglan valóban egy életre szólt, még akkor is, ha a szerelem már nem volt jelen a kapcsolatban és előfordultak visszafordíthatatlannak tűnő problémák, manapság már az első nagyobb konfliktusnál felmerül a válás lehetősége. A többszörös hullámvölgyeket a kapcsolatok háromnegyede már biztosan nem éli túl.

Gyönyörű hagyomány a házasság és az, hogy a születendő gyermek egy ilyen örök szövetségbe szülessen bele, de ha nem abba születik, sincsen probléma. A gyermek egyébként is egy életre összeköti a szülőket, nagyobb szövetséget, összefonódást jelent bárminél, amit még egy papír sem tud megváltoztatni.

Ahány ház, annyi szokás, viszont a legfontosabb nem az, hogy házasságba vagy egy „szimpla" kapcsolatba születik a baba, hanem az, hogy szerető és gondoskodó család vegye körül, akikre mindig, minden körülmények között számíthat.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?