Mit fognak szólni hozzá? - Ekkor szoktam le arról, hogy érdekeljen

Kis közösségben felnőni valóságos áldás, de mint mindennek, ennek is megvan a negatív oldala. Nem túl sok titka maradhat az embernek, ha mindenki ismer mindenkit, és a pletykák a fénysebességnél is gyorsabban terjednek. Ezért élik sokan az életüket le úgy, hogy azon aggódnak, mások mit fognak szólni bármihez, amit tesznek. Szerencsére, én hamar rájöttem, hogy jobb, ha nem foglalkozom ezzel.

Annak a híre, hogy egy fiúval beszélgettem a parkban, rendszerint hamarabb hazaért, mint én magam. Minél távolabbra kellett elérnie az információnak, annál vadabbá vált a történet, ezért (is) örültem annak, hogy a falu központjában laktunk. Szerencsémre a szüleim még úgy is tiszteletben tartották a magánéletemet, hogy akarva-akaratlanul értesültek róla, vagyis kevés kínos faggatásnak voltam kitéve, de azért előfordult, hogy a kíváncsiságuk győzött...


A meg nem történt csókSosem felejtem el azt az estét, amikor édesanyám behívott a szobájába. Mivel rendszerint lazán kommunikáltunk egymással, furcsa volt az az ideges, kissé izgatott hangulat, ami fogadott. Egyből éreztem, hogy valószínűleg valami kínos dolog következik, és habár még nem tudtam mi az, szerettem volna mihamarabb túlesni rajta. Anyukám azonban nem siette el, érezhetően zavarban volt, de aztán csak sikerült nekem szegeznie a kérdést: „Kivel csókolóztál?"
Én meg ott álltam 11 évesen, teljesen döbbenten, mert SENKIVEL. Akkor még legalábbis. Semmit nem értettem, mert hiába tudtam, hogy a pletykák ilyenek, azért rendszerint a valósághoz szokott lenni némi közük. Ezúttal nem volt. Viszont most rajtam volt a sor, hogy faggatózzak. Ki? Mikor? Miért? Hogyan?

Forrás: Shutterstock

Kiderült, hogy a barátnőm apukája hallott valamit, konkrétan engem, ahogy erről, vagyis a csókról beszélek. Nagy nehezen esett le, hogy valójában mi is az, amit fél füllel sikerült félreértenie. Valóban beszéltem első csókról a barátnőmnek, a SIMS karaktereim közötti első csókról... Nyilván nem érthette, hiszen azt sem tudta, mi az a SIMS.

Szerencsére mindenkinek sikerült levonnia a saját tanulságát a történetből. Anyukám megfogadta, hogy ezentúl sosem kérdez rá semmire, amit hall, majd elmondjuk, ha el akarjuk. A barátnőm apukája pedig azt, hogy ezek után arról sem beszél senkinek, amit a saját szemével lát. Én meg ettől a pillanattól fogva döntöttem el, hogy nem érdekel, mit szól bármihez is a falu népe, mert kacifántos mesék akkor is terjedhetnek rólad, ha amúgy semmit nem csináltál.


Ezt üzenem azoknak, akik még mindig aggódnak, hogy „mit fognak szólni hozzá"A pletyka olyan, mint a lavina. Ha egyszer elindult, nem lehet megállítani. Minél hevesebben tiltakozol, minél jobban tagadsz, annál gyanúsabb vagy. Mi lehet akkor a jó megoldás? Persze, ha aggódva akarunk élni, akkor nincs teendőnk, ha viszont szeretnénk lerázni magunkról ezt a terhet, akkor válasszuk a humort. Számomra mindig ez volt a megoldás. A fent említett történet azóta (valójában már másnaptól) olyan családi mesévé vált, ami mindig mindenkit megnevettet. Őszintén sajnáltam volna, ha ez kimarad az életemből, ahogy azokat a dolgokat is, amiket nem tettem volna meg, ha aggódnom kellett volna, mit fognak szólni hozzá.

    Ezek is érdekelhetnek