Ki ne hallotta volna életében legalább százszor ezt a mágikus tanácsot: „Engedd el!". Leggyakrabban akkor vágják hozzád ezt a két szót, amikor nagyon szeretnél valamit elérni az életedben – egy társat, egy kisbabát, álmaid állását, stb.
Szerintem nincs az az ember, aki ettől a mondattól megkönnyebbült volna, vagy aki tényleg képes lett volna emiatt elengedni az aktuális vágyát. Hiszen ha igazán szeretnénk valamit, pont egy dolgot nem tudunk megtenni: elengedni azt. Úgyhogy ettől a szövegtől az ember általában csak még idegesebb lesz, és még görcsösebb, mert már nem csak az lesz a baj, hogy nem teljesül az álma, de még elengedni sem tudja.
Hányszor de hányszor hallottam életem során: „Ha majd szeretni fogod magadat, akkor jön a nagy Ő".
Szerintem ezzel két gond is van: az egyik az, hogy sok ember nem szereti magát, mégis van társa, a másik pedig az, hogy sok embernek fogalma sincs arról, mi az önszeretet.
Az önszeretet ugyanis nem ott kezdődik, hogy óráig nézegetem és csodálom magam a tükörben, vagy elmegyek shoppingolni meg fodrászhoz. Az önszeretet arról szól, hogy akkor is szeretem magam, ha hibázok, ha rossz napom van, ha dobott a pasim, ha épp nem kellek senkinek, ha nem figyelnek rám a szüleim, és utál a főnököm.
Akkor kell leginkább ott lenni magadnak, akkor kell leginkább átölelni önmagadat, amikor épp senki nem teszi. Ez pedig nehéz, nagyon nehéz, évekbe telik, néha pedig egy élet munkája is kevés hozzá. Szóval igen, szeressük magunkat, de legyünk magunkkal türelmesek, és ne bántsuk magunkat, ha néha nem megy.
Soha nem felejtem el, egyszer volt egy buddhista párom, akivel épp autóval mentünk valamerre. Egyszer csak nyomott egy satuféket, én totál megijedtem, majd felém fordult és azt mondta: „Most voltál a jelenben". Egyes spirituális tanítások szerint szenvedésünk egyik legfőbb forrása, hogy rosszul érezzük magunkat egy múltban történt esemény miatt, vagy aggódunk a jövő miatt. Nagyon ritkán vagyunk a jelenben, ami a megnyugvást jelentené számunkra.
De hát az ember már csak ilyen, agyal, kattog, aggódik. Mondhatjuk, hogy ez normális. Persze jobb lenne, ha nem így lenne, de ahhoz legalább napi 5-6 órát kellene meditálnunk, mint a Dalai Lámának. Sokszor pedig akkor oldódnak meg dolgok, oldódnak fel félelmek, ha begyógyítjuk a múlt sebeit. Így nem olyan nagy baj, ha néha ott is időzünk.
Amikor valaki elveszíti a munkáját, elhagyja a párja vagy esetleg nem lehet kisbabája, akkor biztosan ezt a mondatot szeretné utoljára hallani. Persze spirituális szempontból minden esemény értünk van, mindenből tanulhatunk és minden rossz általában hoz valami jót is az életünkbe, de azt gondolom, ezt jóval az esemény bekövetkezte után tudjuk felismerni és elfogadni. Amikor rossz dolog történik velünk, akkor jogunk van szomorúnak, dühösnek lenni, sőt, inkább éljük meg ezeket az érzéseket, mint hogy megfelelési kényszerből rögtön jól akarjunk kijönni belőle, hogy elmondhassuk, milyen szuper tudatos emberek vagyunk.
Ez nagyon jó, de akkor miért nem lakok még mindig egy tóparti családi házban, miért nem rohangálnak körülöttem gyerekek és hol van a nagy Ő? Eltévedt? Azt mondják, mindent a gondolatainkkal és érzelmeinkkel teremtünk meg, viszont azt nem teszik hozzá, hogy 95%-ban a tudatalattink beszáll a buliba. Ott aztán megjelennek a félelmek, a különböző önszabotázsok, hiedelmek, blokkok, és hiába szeretnénk valamit, nem tudjuk megteremteni. Így először ezeket kell megismerni, feloldani és akkor talán végre sikerül olyan életet teremteni, amelyet megálmodtunk magunknak.
A hála az egyik legmagasabb rezgésű érzelem, így semmiképpen nem szeretném megkérdőjelezni a hatékonyságát. Viszont vannak helyzetek, amikor normális, hogy nem tudunk hálát adni. Például, amikor autóbalesetet szenvedsz, és apró darabokra törik a kocsid, akkor nem nehéz hálásnak lenni, hiszen örülsz, hogy életben vagy. De amikor kirúg a főnököd, neked meg nulla tartalékod van a következő hónapokra, akkor valahogy nem az az első gondolatod, hogy milyen hálás vagy az életedért. Ilyenkor szerintem ezt nem is kell erőltetni. Csak akkor lehetünk hiteles és valójában tudatos emberek, ha ezeket a spirituális tanításokat nem ész nélkül használjuk.
Németh Ágnes
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.