„Anya, engem vagy a tesót szereted jobban?” – Létezik jó válasz!

Lehetsz akármennyire tudatos szülő, olvashatsz akárhány gyereknevelési kézikönyvet, a nagyobbnak egyszer egészen biztosan lesz ez féltékeny korszaka. Ezt egyszerűen nem lehet megúszni, tehát jobb rá felkészülni.

Az első, hogy ne adj a kezébe fegyvert, amit előránthat, olyan összehúzott szemekkel és pontossággal, mint Clint Eastwood. Egy kisbaba több figyelmet igényel az anya részéről, mint egy 2-3 éves, de neked mégis uralkodnod kell a gondoskodási ösztönödön! Vond be a nagyot a kicsi körüli teendőkbe, de legyen, amikor csak vele foglalkozol. Fokozatosan szoktasd hozzá, hogy a figyelmed már nem csupán az övé.

A kisebb eleve egy testvér mellé született, így az ő számára az osztozkodás élete természetes része, nem jelent újdonságot. Ám a nagyobb számára, hiába szereti testvérét, mégiscsak vetélytárst lát benne, és elkezdi összemérni magát vele, miközben figyeli a szülői reakciót: utánozza, megnézi az ételadagokat (!), többször kér ölelést, jobban igényli a külön vele való foglalkozást, sőt, megkérdőjelezheti az iránta érzett szeretetet is.

Elmondtam továbbá, hogy mindkettőjüket ugyanannyira szeretem, de másért. Kiemeltem a kettejük közti személyiségbeli különbséget, erényeket, ügyelve, hogy ne súlyozzak, és csak pozitív dolgokat hozzak fel. Erről egyébként már a kisebbel is beszéltünk hármasban. Úgy érzem, ez használ, sőt, hosszú távon segít a valódi énjük megismerésében – időnként egyébként csepegtetem azt is, amiben érdemes lesz fejlődniük, mint például az indulatkezelés, a türelem, a kérés megfogalmazása személytől függően.

Azóta is időnként megerősítést kér, és én mindig ugyanezt mondom. Nem is mondhatnék mást, hiszen így érzek.

Nyitókép: Shutterstock.com