Te szereted az ünnepeket?

A karácsony az az ünnep, amelyhez meglehetősen szélsőségesen állnak az emberek: vagy imádják vagy a hátuk közepére kívánják az egészet. Te melyik vagy?

Az én környezetemben a legtöbben karácsonypártiak. Várják az ünnepet, készülnek rá. Feldíszítik a lakást, mézeskalácsot sütnek és boldogan csomagolják a beszerzett ajándékokat. Ugyanakkor olyanokkal is beszélgettem, akik konkrétan kiakadtak már a karácsony említésétől is. Ők általában azzal magyarázzák az érzéseiket, hogy nem csak karácsonykor kell szeretni egymást, az ajándékozás, úgy ahogy van, pénzpazarlás, na meg a sok hozzá kapcsolódó fejtörés is csak energiapocsékolás.
Tény, hogy szeretni nem csak ilyenkor kell egymást, ezzel egyet tudok érteni, ám azt sosem tudtam felfogni, miért zavar egyeseket minden ünnep, legyen szó karácsonyról, szilveszterről, húsvétról vagy szülinapról. Vajon miért szajkózzák állandóan, hogy nem számít? Vajon miért éreznék jobban magukat, ha minden nap ugyanolyan lenne? Reggel felkelnénk, elmennénk dolgozni, hazajönnénk, aludnánk, és kezdhetnénk előröl.

Az ünnep apró színfolt a hétköznapokban

Számomra az ünnep apró színfolt a hétköznapokban. Még csak azt sem írom, hogy szürke hétköznapok, mert egy szerdai nap is lehet szép és élményekben gazdag, mégis szerintem a jeles napok valahogy különleges hangulattal és erővel bírnak, amelyek kizökkentenek kicsit a mókuskerékből.

Értem én, hogy az ünnepek energiát emésztenek, hiszen jó esetben készülünk rájuk: szervezkedünk, takarítunk, sütünk-főzünk, csomagolunk, meglepetést egyeztetünk, gondolkodunk, díszítünk, beszerzünk, ám én azt vettem észre, hogy legalább annyi energiát kapunk vissza az ünnepek által, mint amennyit belefektetünk. A végeredmény – legyen az egy finom vacsora, egy tökéletes sonka, egy szép karácsonyfa vagy hímes tojás, egy szülinapi torta – általában kárpótol minden fáradozásért és személy szerint, az én lelkemnek, nagyon jólesik, ha pedig még más arcán is látom az örömöt, amit a befektetett munkámmal szereztem, akkor azt mondom, bármit megért.

Forrás: Shutterstock

Ami pedig a pénzt illeti... Ki mondja, hogy az ünnepekre drága ajándék dukál? Nálunk mondjuk az a szokás, hogy karácsonyra, szülinapra olyan meglepetést adunk, amelyről tudjuk, hogy a másik vágyna rá, de úgysem venné meg magának. De ismerek párokat, akik mivel egyébként beszereznek mindent év közben, amire szükségük van, ezért egyáltalán nem ajándékoznak, mondván, sincs szükségük semmire. Konklúzió: mindenki csinálja úgy, ahogy akarja, és ahogyan az ő családjukban szokás. Ha pedig valami nagyon nem tetszik a saját családunkon belül, akkor érdemes leülni és beszélni róla. Például sokat segíthet, ha meghatározzuk az ajándékok értékhatárát vagy azt mondjuk, hogy csak a gyerekeket lepi meg a Jézuska.Mindenre van megoldás, de a nyafogás, szemforgatás, sóhajtozás sosem szül valódi eredményt, csak rossz hangulatot. Az meg tényleg kell?

A leírtak ellenére nem akarok senkit megtéríteni és azt sem követelem, hogy mostantól kezdve decemberben mindenki lelkesen énekelje el naponta háromszor a „Kiskarácsonyt". Csak jó lenne, ha át tudnánk adni magunkat az élet apró örömeinek.
Manapság mindenki rohan, mindenki nyűgös, frusztrált – 2020 tavasza óta jobban, mint valaha – és nem ártana kitörni ebből a hangulatból, erre pedig remek alkalom a karácsony.
Ja, hogy most a karácsony sem lesz olyan, mint eddig? Lehet. De ha ezen bosszankodunk, akkor olyan lesz? Ha dühösen járkálunk fel-alá, akkor szebb lesz az ünnep? Vagy ha azt mondjuk, hogy akkor idén nem tartok karácsonyt, azzal bosszút állunk a Covidon? Jól megmutatjuk neki...?

Nos, én biztosan jól megmutatom neki, mert nálunk azért is lesz karácsonyfa, azért is lesz mézeskalács, azért is lesz ünnepi lakoma és azért is lesz ajándék. És remélem, hogy lesz öröm, lesz szeretet, lesz meghittség is... Nem, nem remélem, hanem tudom, mert ez az, ami szintén rajtunk múlik.

 

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

 

    Ezt olvastad már?