Egy nárcisztikus nő csókja a legjobban álcázott méreg...

Eszter az a típusú nő, aki semmit nem hagy szó nélkül. Letorkollja az utcán sétáló idegent, hogy miért bújik bele a telefonjába séta közben, rászól a buszon ülő fiatalra, ha túl hangos a zene a fülében, és arról is megvan a véleménye, ha valaki nem kellően gyorsan száll fel és le a tömegközlekedési eszközökről. Mert az ő ideje pénz, a pénze pedig idő...

Ez a nő nem bírja, ha feltartják. Neki minden előre ki van számolva, a mosolya mesterkélt, ölelése az éhes óriáskígyóé, szavai is csak a céljait szolgálják. Mindig az a szerelme, aki éppen közelebb viszi a kitűzött céljához.

Ő a nárcisztikus nő.

Nehéz megkülönböztetni a többiektől, hiszen a tulajdonságai megtévesztőek lehetnek. Például ránézésre önzetlen embernek tűnik, pedig nem az. Aktuális szolgája, ha kicsit figyelmesebb, észreveheti, hogy a nő, akiért rajong, úgy törtet, mint egy őrült bika, ki letépte láncát. Észreveheti, hogy nem kedves, nem megértő, nem türelmes, nem az a bájos angyal, akinek mutatja magát - és végképp nem óvásra, gondoskodásra szoruló törékeny virágszál, aminek szereti mutatni magát.

Persze ezt mind-mind nagyon nehéz észrevenni, rengeteg tapasztalat kell hozzá. Mert a nárcisztikus nő gondosan ügyel arra, hogy kellően népszerű legyen a szemedben - persze csak amíg szüksége van rád. Utána már nem érdekli. 

Pipettával méri a kedvességet, nehogy többet adjon belőle a szükséges minimumnál, és pont annyit csepegtet neked nap, mint nap, ami a rajongásod fenntartásához szükséges.  

Ha már épp kezdene eleged lenni belőle, mézédes csókot lehel az ajkaidra, amitől oly módon megrészegülsz, hogy észre sem veszed: a száján lévő vörös rúzs egy kínzó méreg, amely jó időre megbénítja áldozatát.

Forrás: Shutterstock

 

A húsvér valóság, hogy a tetőtől talpig díva egy tűzgolyót dobáló boszorkány, akinek csak saját maga számít. Persze, valószínűleg az ő története is komplexebb annál, mint amilyennek tűnik, hiszen nincs olyan gonosz boszorkány a földön, aki sötét lélekkel látta volna meg a napvilágot - sokkal inkább történt vele valami, ami bemocskolta a benne élő jóságot.

Egy férfi valamikor régen talán összetörte a szívét, a többi pedig mind ezért vezekel - persze csak az, aki hagyja. De sajnos nagyon sokan megengedik neki, mintha nem tudnák, hogy igazi nőt csak akkor fognak találni, ha ők maguk is igazi férfiként viselkednek. Nem pedig úgy, hogy az úrnő parancsát lesik, aki a hűséget csak addig jutalmazza, amíg szüksége van a másikra.

A nárcisztikus nő olyan, akár egy büntetés, de mi férfiak is hibásak vagyunk abban, ha hosszú távon rabszolgaként tud használni minket.  

Mert, elfordítjuk a fejünket, mikor felvillannak az első vörös fények, mert befogjuk a fülünket, mikor megszólal az első vészcsengő. Hiszen a lelkünk mélyén érezzük, ki az, aki alattomosan próbál irányítani minket, aki módszeresen gyilkolja az emberi kapcsolatainkat, és aki mindenre jogosultságot akar szerezni, uralni és dönteni akar helyettünk. Ám ezt csak az a pasi hagyja, aki még nem szenvedett eleget ahhoz, hogy rájöjjön: van egy határ, amit már nem léphetsz át csak azért, hogy ne legyél egyedül.

Hidd el nekem, egy nárcisztikus nőnél még az egyedüllét is sokkal jobb. Ne válaszd őt társaságnak, mert olyan sebeket fog ejteni a lelkeden, amit talán soha nem fogsz tudni elrejteni. 

Olaszka Sándor 

 Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek