Amíg a szerelembe vagy szerelmes, csak a magány lesz a társad...

A szerelem szót hallva a legtöbbünknek a szívdobogás, elszoruló torok, remegő gyomor ugrik be elsőnek. Aztán a mindent elsöprő szenvedély, az érzelmi hullámhegyek és az eufória, amely szinte drogként árad szét az ereinkben, ha a másikkal vagyunk. De meddig fenntartható ez az állapot?

A szerelem vak, a szerelem mindent áthidal, a szerelem olyan kötelék, amely hegyeket mozgat meg és óceánokat választ ketté. A szerelem azonban múlandó. Bármennyire is azt hisszük, hogy a szívdobogás, imádat és a „nem tudok élni nélküled" érzése örökké velünk marad, bizony ahogy telik az idő, úgy csillapodik a szerelem lángja is. Mindenkinél. Nálad is, nálam is.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy elmúlik minden, és törvényszerűen hideg közöny váltja fel a vad szenvedélyt. Akad ilyen is szép számmal, ám léteznek olyan kapcsolatok, ahol a féktelen szerelem egy stabil és nagyon mély szeretetté, tiszteletté alakul. Ezekből válhatnak igazán jó kapcsolatok, amelyek utána egy életen át összeköthetnek két embert.

Lehet, hogy most felhőkölsz és azt mondod, te nem akarod szerelem nélkül leélni az életedet! Neked kell az izzás, kell a mindent elsöprő érzelmi hullámvasút, hiszen ezek nélkül mit ér az egész Megsúgom, nagyon sokat! Sőt, csak ez az, ami hosszútávon fenntartható. Rengetegen szerelmesek a szerelembe, abba a felfokozott érzelmi állapotba, eufóriába, amelyet nyújt. Ezért van az, hogy

sokan, ha a szerelem alábbhagy, már szedik is a sátorfájukat és továbbállnak. Mert nem azt szerették, akivel együtt voltak, csupán az érzést, amit megéltek általa. Ez azonban illúzió. Egy gyönyörű varázslat, amely idővel mindig megkopik. Ne ess bele abba a hibába, hogy egy vágyálmot kergetsz, egy érzést hajkurászol, amely úgy röppen el mindig, akár egy színpompás pillangó. Te pedig futhatsz utána egy életen át.

Forrás: Shutterstock

Ez viszont még véletlenül sem azt jelenti, hogy boldogtalanságban kell tengődnöd. Ha boldogtalan vagy valaki mellett, ne maradj vele. Ám csak azért, mert elkezdett csillapodni a szerelem tengere, és már nem korbácsolja a szívedet, lelkedet minden nap ezer gigantikus hullám, még nem jelenti azt, hogy vége a kapcsolatnak. Sőt, valójában csak ekkor kezdődhet, hiszen a rózsaszín szemüveget félrehúzva végre megláthatod a másik igazi énjét. Ilyenkor derül ki, hogy hosszú távú útitársra találtál-e, akivel kézen fogva vághattok neki a jövőnek, vagy csak egy ismerősre, akivel összefutottál és csupán két saroknyit sétáltatok együtt.

„De mi van a lángokkal? A szenvedéllyel? A minden elsöprő érzelmekkel?"

Ne félj, azok sem múlnak el végképp. Ha a szerelem szeretetté csillapodik, az olyan, mint mikor a lobogó tűz parázzsá szelídül. Izzik, él és bármikor felszítható, amikor csak kedvetek tartja, de nem ég máglyaként minden nap, hiszen akkor felemésztené önmagát.Nagyon divatos manapság a fenntarthatóság, legyen szó a gazdaságról, a társadalomról, a környezetről, de bizony a szerelem szemszögéből is értelmezhető a fogalom, ha anélkül elégítjük ki a jelen szükségletit, hogy veszélyeztetnénk a jövőt.

Hiszen nem lehet egy életen át ezer fokon égni! A lángok lobognak, perzselnek és felemésztenek mindent, ebbe hosszú távon csak belehalni lehet.

Éld hát meg az elsöprő szenvedélyt, ám ne várd, hogy folyamatosan ezt érezd, amikor a másikra nézel. Öt, tíz, tizenöt, ötven év múlva is, minden áldott nap. Amit azonban ennek ellenére sem szabad soha elfelejteni: bármikor dobhatsz egy nagy hasáb fát a parázsra, és egy pajkos lehelettel ismét felszíthatod a tüzet. Rajtad, rajtatok áll.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek