"Szülj inkább gyereket, akkor nem lesz időd futkározni!"

Bea fél négykor ébredt, mint mindig. Hajnali rutinja kétnapos ciklusban váltotta egymást. Egyik nap kávéval a kezében leül a gép elé, hogy mihamarabb letudja az aznapra eső adminisztrációs munkát.

Minden másnap pedig futással kezdődik. A mai is. Amíg lefőtt a kávé, felhajtott egy pohár friss forrásvizet, amivel a szokásos hétvégi túrák során szokta feltankolni a kamrát. A kávét hosszúra eresztve itta, üresen, minden édesítőtől mentesen. Csak vízzel öntötte fel, mert forrón nem bírja a gyomra. Szertartásos ünnepélyességgel felcsatolta az újonnan kapott fitnesz órát.

Megcsodálta a kijelzőt. Alig bírt aludni az éjjel, annyira ki akarta már próbálni. Azután felhúzta a futócipőjét és kicsattogott az utcára. Már az első lépéseknél megérezte a talpában a jól ismert zsibbadást.

"Igen, mindjárt... Még pár lépés csupán, és indulunk" - mondogatta a cipőnek, ami már három éve szolgálta kitartóan. Mára a legjobb barátokká váltak, és még mindig bírta, még mindig nem mutatkoztak rajta az elhasználódás jelei. Jó vétel volt, na, ezt meg kell hagyni.

Ébredezett a város. Még égtek az utcai lámpák, a házak mögött a nap is csak most kezdett nyújtózkodni - a hajnali pír óvatosan, lassú derengéssel bontogatta fényszárnyait. Még legalább fél óra, mire teljesen beborítja az égbolt alját, hogy azután annál gyorsabban kapjon majd erőre.Bea mélyen magába szívta a friss, nedves hűvösséget. Ez az ő ideje, ez az ő órája. "A miénk" - súgta a cipő, és nekilendültek.

A nő mögött elmaradt a háztömb, a sarki bolt, az utca... Minden lépés távolabb röpítette a fizikai valóságtól. Itt már az elme volt az úr. Ez egy másik valóság, egy másmilyen lelkiállapot. Amikor évekkel korábban úgy döntött, hogy futni fog, még kiköpte a tüdejét az első száz méterek után. 

Ma már? Alkalmanként tíz-tizennégy kilométert tesz meg, havonta egyszer pedig húszat, és közben szinte meditál az ő zárt kis világában. Hol csak üresen, minden gondolattól mentesen fut, akár Forrest Gump, hol meg olyan problémákat old meg fejben, amikkel normál, hétköznapi körülmények között nem tud érdemben még foglalkozni sem. Ilyenkor eltávolodik a gondoktól és önmagától, és ahogy mondani szokás, látja a fától az erdőt.

Forrás: Shutterstock

Ő nem az a fajta, aki zenével a fülében kocog. A zene elvonja a figyelmét a lényegről. A belső hangokról, amelyek mára az első lépesekkel rutinszerűen rácsatlakoznak a világ ritmusára. Az ébredező madarak hajnali szólamai az ő kedvenc zenéje. Többek között ezért is választotta ezt az órát a futáshoz. No meg azért, mert ilyenkor még kevesen lézengenek az utcán. Nem kell hallgatni minden lépésnél a rosszindulatú beszólásokat:

- Na, megint egy hülye.

- Tudod, ki futna? Az ilyenek nem normálisak. Biztos ez is ilyen szingli...

- Hülye picsa. Ennek is csak az hiányzik, hogy valaki jól elkapja, oszt' felcsinálja. Akkor nem lenne ennyi ideje futkosni!

- Szülnél inkább gyereket! Akkor neked se lenne időd ilyen felesleges marhaságokra.

Bánatára, a saját anyja sem volt kivétel. Alkalomadtán, amikor arrafelé futott, beugrott egy pohár vízre, aminek aztán mindig az lett a vége, hogy jó két hétig nem futott még a környékre sem.

- Kinek akarsz bizonyítani? - kérdezte az anyja minden ilyen alkalommal. - Nem vagy már mai csirke, mire fel ez a nagyképűsködés? A cigit is minek tetted le? Úgyis visszaszoksz, meglátod! Szerinted ezzel több leszel, mint mások?

De azért akadt pozitív eset is, mint tegnapelőtt. Bea szája mosolyra húzódott, ahogy felidézte a történteket. Egy munkába igyekvő, testesebb nő figyelte már messziről. Mire odaért, lélekben már felkészítette magát a várható epés megjegyzésekre. De a nő rácáfolt a sémára:

- Ez az! Így tovább! Nekem is így kéne!

Az utca átlagemberétől szokatlan az efféle reakció. Legutóbb faluhelyen tapasztalt hasonlót, amikor egy kismaratonon megmérettette magát. Ott mindenki drukkolt nekik, még a lemaradókat is biztatták.

Mire hazaért, már világos volt az ég. Halkan elfordította a kulcsot, és benyitott.

- Hogy szuperált az óra? - szegezte neki a kérdést mosolyogva a férje.

- A legjobb szülinapi ajándék! - lelkendezett, miközben közösen ellenőrizték a lépésszámlálót. Majd a férfira kacsintott. - Letusolok. Aztán égethetnénk még némi kalóriát, mielőtt felébrednek a gyerekek...

Trux Béla novellája

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?