Életem igaz szerelme a barátnőm nővére volt!

Amikor először megpillantottam Sárát, úgy éreztem, az összes vér kiszalad az ereimből. Eddig nem hittem a "szerelem első látásra" klisében, de abban a pillanatban megingott alattam a talaj. Egy gond volt csupán: a húgával jártam.

Egy júliusi napon futottunk össze. Emlékszem, a levegő hullámzott a forróságtól, a klíma meg persze pont azon a héten romlott el a kocsiban. Kírával akkor voltunk éppen két hónaposak - egy rock koncerten jöttünk össze. A barátaimtól sorban kaptam a vállonveregetéseket, a perverzebbektől pedig az elismerő kacsintásokat.

És valóban, Kírában megvolt minden, amire egy férfi vágyhat: gyönyörű arc, karcsú derék, vállig érő szőke, göndör haj. Úgy festett, mint egy földre szállt angyal, de mellé olyan sziporkázó humora és esze is volt, hogy úgy éreztem, ő életem fogása.

Vártam a pillanatot, mikor jön el az áttörő "hűha" érzés, mikor döbbenek rá, hogy nem tudok nélküle élni. Vártam, amikor esténként összebújva meséltem neki, hogy a főnököm rommá dolgoztat, ő pedig megértően cirógatta a hajam. Vártam, amikor egy margitszigeti napsütéses szombaton felolvastam neki egy részt a kedvenc krimijéből. És vártam akkor is, mikor megkért, vigyem el kocsival a nővéréhez.

Vonakodva, de beleegyeztem, hogy felugorjak egy kávéra. Végül is nem a szüleinek mutat be... Aztán Sára ajtót nyitott, én pedig életemben nem szégyelltem még úgy el magam, mint akkor. Egy apró ponttá zsugorodtam össze a jelenlétében. Legbelül már akkor tudtam, hogy tehetetlen vagyok az érzéseimmel szemben.

Külsőre szakasztott ellentéte volt a húgának: hosszú, hullámos sötétbarna haja kócosan terült szét a szélrózsa minden irányába. Álmoskás arcán először a mélybarna, hatalmas szemei tűntek fel - életemben nem láttam még ennyire gyönyörű szempárt. Vékony karjaival lágyan intett, hogy kerüljünk beljebb. Aztán megvillantotta édes, kissé "rosszlányos" mosolyát, és abban a pillanatban végem lett.

Forrás: Shutterstock

Amíg Kíra bement a nővére szobájába elvinni néhány cuccát, Sára kitöltött nekem egy forró presszót. Ahogy megdöntötte a kotyogóst, láttam, hogy finoman remeg a keze. Próbáltam valamiféle sablonos "de szép időnk van" beszélgetést kezdeményezni - általában jó vagyok az ilyesmiben -, de most a torkomon akadt a szó. Az igéző, hatalmas szempár lopva rám pillantott a mikulásos bögre mögül, finom vonású ujjai idegesen doboltak a combján.

Rajtam pedig egyre inkább elhatalmasodott a düh és a csalódottság. Az érzés, amit két hónapja olyan nagy türelemmel vártam, most elemi erővel robbant belém és marcangolt szét. Mire kiittam a kávét, már tudtam: szakítanom kell Kírával. Aztán pedig szépen megvárom, míg Sára arca maradéktalanul kitörlődik az emlékezetemből.

Négy hónap telt el a kávézás - egyúttal a szakítás - óta, de Sára képe szinte a bőrömbe égett, akár egy tetoválás. Mindössze tíz percig beszélgethettünk, de azt kívántam, bárcsak másnap reggelig ott maradhattam volna. És a mai napig erre a kívánságra kelek, ezt látom a tükörben, fogmosás közben, munkába menet, mindenhol, mindig.

És most, nem egészen öt perce kaptam egy üzenetet. "Szia! Van kedved este meginni valamit? Sára" Izzadok, remegek, egy falat sem megy le a torkomon. Csakis Kírától tudhatja a számom. Ezek szerint áldását adta ránk, tényleg egy angyal. A szívem a torkomban dobog, úgy válaszolok: "7-re érted megyek."

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?