Őrjítően jó pasi vagy, miért kellenék én neked?

Regina szerette a megszokott és unalomig ismert dolgokat. Ezért egész nyáron ugyanarra a dunai partszakaszra járt fürdeni.

Utolsókat rúgta a nyár, a nap hamarabb tűnt el a horizont alján, így lélekben a lány is búcsúzkodott. Fájó szívvel gondolt arra, hogy eltelt egy újabb évszak, és ő még mindig egyedül van. A parton időről időre felbukkant ugyan egy sportos, magas, barna srác, aki tetszett neki, de mindig két kisgyerek társaságában látta. Lopva figyelte a hancúrozásukat, ahogy a fiatal férfi homokból és kavicsokból várat épít.

Ma is bízott benne, hogy megjelennek. Leterítette mintás törölközőjét, és belefeledkezett a körülötte lévő emberek látványába. A meteorológiai jelentés szerint idén ez volt az utolsó strandolós nap. Ki akarta élvezni minden pillanatát. Egy játékos kutya előtte rázta meg vizes bundáját, de csak a lábát fröcskölte le. Az enyhe szellővel időnként a hangok is felerősödtek, gyerekzsivaj és felnőtt évődés hangjai értek el hozzá.

Kipakolta a naptejet, az aktuális könyvet, a rágcsálnivalót és az elmaradhatatlan dinnyét. Egy darabig szemlélte a tájat, majd a könyvébe temetkezett. Annyira belemerült az olvasásba, hogy azt sem vette észre, közben megtelt a part. Megigazította a szemüvegét, majd felmérte az újonnan érkezett embereket. Nagyot dobbant a szíve, mikor meglátta a srácot a kicsikkel.

Nem is tudta, minek örül - nyilvánvaló volt, hogy a férfi családos és imádja a srácait. Néha eltöprengett, vajon hol lehet a neje. Úgy gondolta, biztos a házimunkát végzi, vagy a barátnőivel csavarog. Az örökmozgó 3 év körüli ikrek mellett nem lehet túl sok szabadideje.

Órákig tudta volna nézni, ahogy önfeledten pancsolnak a vízben, de a korgó gyomra jelezte, ideje ebédelni. A közeli lángosos felől fokhagyma illatát hozta a szél. Kényelmesen elsétált a bódéig, észre sem véve az elismerő pillantásokat. Sosem gondolta magát szépnek. Világosbarna hajába természetes rezes csíkok vegyültek, ha úgy érte a napfény, szinte ragyogott. A sötét keretes szemüveg kiemelte barna szemét, mégis - talán a zárkózottsága miatt - nagyon ritkán szólították meg.

Forrás: Shutterstock

edig nagyon vágyott már egy őszinte kapcsolatra. A korábbi eleve bukásra volt ítélve, mégis megviselte. A nyár esküvőkkel telt, kezdte magát úgy érezni, mint a 27 idegen igen főszereplője: örökös koszorúslányként mindig mások pillanatait édesítette meg. Kínos kudarc övezte a legutolsót. Egy helyes sráccal végigbeszélgette az estét, mire hajnalban kiderült, hogy a barátnőjét akarja ágyba vinni. A lángos csipegetése közben ezen járt az agya.

A srác a gyerekekkel bolondozott, de hiába pillantott arra időnként, Regi felé sem nézett. Miután megmártózott, úgy döntött, újra olvasni fog, de néhány oldal után elnyomta az álom. Mire felébredt, az égen felhők gyülekeztek, a félősebbek sietve pakolták össze a cuccaikat. A part kezdett elnéptelenedni. A fiatal férfi a gyerekkel továbbra is várat épített. Regina elámulva nézte, micsoda erődítményt hoztak össze.

Olvasni már épp úgy nem volt kedve, mint hazamenni. Az utolsó pillanatig élvezni akarta a vízpartot és a természet közelségét. Hirtelen azon kapta magát, hogy már nem csinál mást, csak a gyerekeket és a velük pancsoló felnőttet nézi. A srác is észrevette, biccentett, mire Regi fülig elvörösödött, majd visszaintett. Aztán tüntetőleg elfordult. Szégyellte, hogy rajtakapta a srác, amint bámulja.

Nem sokkal később egy kocsi állt meg a műúton. Egy nő szállt ki belőle, a gyerekek szinte repültek felé. Regi dacosan úgy döntött, hogy lesz, ami lesz, megnézi magának a feleséget. El kellett ismernie, hogy gyönyörű nő. Nem bírta levenni róluk a szemét. A férfi beültette a srácokat hátra, elköszönt, majd elindult a lány felé, aki zavarában a szemüvegét babrálta...

- Szia, Hunor vagyok. Már rég szeretnék beszélgetni veled, de az unokaöcséimtől lehetetlen elszabadulni. Lenne kedved egy utolsót úszni, mielőtt lemegy a nap? - nevetett rá a férfi.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek