Miközben az esküvőnkre készültünk, te mást csókoltál...

Újra a tükörbe pillantott, és megigazította a kósza tincset, amely beleakadt hosszú pilláiba. Pontosan öt éve egy ugyanilyen elkapott, egysoros üzenet változtatta meg az életét. Két hét volt hátra a nagy napig. Ádámmal, élete szerelmével, örök hűséget készültek fogadni egymásnak, és boldogan tervezgették a lakodalmat. Abban a meseszép présházban, ahol az első hétvégéjüket töltötték együtt.

Akkor már két éve rajongásig szerették egymást. A lány fél év után Ádámhoz költözött. Együtt gondolták újra az immár közösnek kikiáltott lakást, együtt festették át a falakat és töltötték fel Ádám minimalista konyhaszekrényét fazekakkal, lábosokkal. A fiú igazi gondoskodó nőt kapott maga mellé, Bea pedig minden egyes nap köszönetet mondott az égnek, amiért ilyen kedves, odaadó férfit sodort mellé az élet.

Áhítattal simogatta a csipkés fátylát, és jó néhányszor felpróbálta a menyecske ruháját, hogy biztos úgy áll-e rajta, ahogy kislányként megálmodta. Úgy érezte, semmi nem veheti el a boldogságát. Éppen az ültetési sorrendet variálták át Ádámmal, amikor a férfi céges telefonja megszólalt. Felvette, és diszkréten elvonult a nappaliba, hogy ne zavarja őt a koncentrálásban. Ekkor azonban pittyegett a vendéglista mellett hagyott magántelefonja. Egy ismeretlen nő nevével chat ablak villant fel a képernyőn, egy üzenettel: "Akkor holnap 9 óra, Oktogon."

A kérése teljesült. Rózsaszín tüllszoknyában, tiarával a fején érkezett ötödmagával az Oktogonra. A barátnői először nem értették, mit keres olyan veszettül, de amikor megtorpant és könnyes szemmel az egyik kapualjat bámulta, mindent megértettek. Ádám nyakát akkor karolta át egy idősebb, kihívó külsejű nő. A fiú a nő szájára tette az ujját, kacsintva mondott valamit, majd a kapukulccsal kezdtek el babrálni.

- Rohadt szemét! - kiáltotta Bea egyik barátnője, aki egy ideje már a telefonját maga elé tartva filmezte a jelenetet. A menyasszony nem tudta megállítani a feldühödött, kissé spicces lánybúcsús csapatot, akik harci kiáltással rohantak a kapu felé. Ádám és a nő elkerekedett szemmel nézték, ahogy öt őrjöngő, csillámban úszó, nyúlfüles hajráfot viselő csaj rohan feléjük.

A férfinak volt nagyobb lélekjelenléte, így az utolsó pillanatban berántotta partnerét az éppen nyíló kapun. A lányok az ajtón dübörögtek, a járókelők hol döbbenten, hogy vigyorogva, telefonjukkal videózva vették a történéseket. Bea pedig az abszurd jelenet és az érzelmi hullámvasút hatására eszelős nevetésbe kezdett.

Ennek már öt éve. Mégis a torkába szaladt a szíve, amikor ma reggel megpittyent Laci telefonja, és egy ismeretlen nő nevét írta ki a chat ablak.

- Az unokahúgom, aki Németországban él - mutatta Laci mosolyogva az üzenetet. - Alig várom, hogy bemutassam neked! Olyan boldog, hogy elhívtuk az esküvőnkre!

Bea a tükröt nézte, elvigyorodott, és a hajába tűzte fátylát. Már csak pár óra, és a férfi, akit szeret, oltár elé vezeti.

Molnár Kitti novellája

Nyitókép: Shutterstock