Feláldoztam a házasságom a szerelmünkért, mégis elhagytál!

Két, a házasságukban és az örök reménykedésben megfáradt lélek találkozott egymással. Ezt az esélyt semmi esetre sem akarták elengedni. Egyikük tíz, a másikuk tizenöt év házasságot hagyott maga mögött, mert olyasvalakire talált, aki mindazt megadta, ami a párjával való kapcsolatból hiányzott.
Nem csak a házasságukat dúlták fel.

Ha a többiek nem is fogadták el a döntésüket, ők ott voltak egymásnak, folyton erősítve a másikat. Csodás heteket éltek át együtt, és idővel úgy tűnt, lassan a környezetük is elfogadja a kapcsolatukat. Nem tetszik nekik, és talán soha nem is fogják megérteni, de legalább nem teszik fel örökösen a kérdést, hogy "Tényleg megérte?"

Aztán Katalin egyre többször maradt túlórázni, fáradtságra hivatkozva rövidre zárta az esti beszélgetéseket, reggel pedig István előtt indult munkába. Ő legalábbis így tudta. Aztán egy szerdai napon a férfi egy cetlit talált a konyapulton, amelyen ennyi állt: "Visszamentem Ádámhoz és a családomhoz. Ne keress, kérlek! Kati"István szédülni kezdett, majd zokogni. Igen, egy férfi is tud mélyen érezni, neki is hatalmas, feldolgozhatatlan veszteség lehet a szerelmének elvesztése. Főleg magyarázat nélkül.

Nem érdekelte, mi volt az övé a múltban, mekkora vagyon, ház, mert csak előre tekintett. A boldog jövő reménye mindent megért neki. De nemcsak ez fájt. Az is, hogy a párja milyen könnyen tudott dönteni arról, hogy elhagyja és visszamegy a férjéhez. Csalódott, mert rádöbbent, hogy a nő szerelme csak fellángolás volt, nem pedig olyan mély érzés, amilyet ő érzett. Hiszen akkor nem tudta volna ezt a lépést megtenni...

Istvánnak minden levegővétel nehéz volt, amit a szerelme nélkül tett meg. Mindent feladott és mindent elvesztett: a párját, a jövőjét, és annak reményét, hogy valaha rátalál arra, akivel a szerelem kölcsönös. Ezek után már nem tud hinni semmiben és senkiben. Soha többé nem akar esélyt adni egyetlen nőnek sem, mert ez a seb, ami most a szívén keletkezett, nem fog begyógyulni. Örök emlékeztetője lesz annak, hogy átverték, elhagyták, megbántották.

"Megérdemli" - fogják sokan mondani. Pedig ő mindent tisztán és nyíltan intézett. Még csak meg sem csókolta Katalint, míg a felesége elé nem állt. De hiába magyarázkodna, ezen a véleményen sem tudna változtatni, ahogyan a korábbin sem sikerült. Így a szenvedését - ahogyan korábban a boldogságát is - egyedül kell megélnie.

Nyitókép: Shutterstock