Gyászolom a gyermekünket, aki még meg sem fogant...

Helga könnyes szemmel, lehajtott fejjel kullogott ki a fürdőszobából, míg Patrik ujjait tördelve várta az ajtó másik oldalán. De már szavak nélkül is tudta, hogy most sem sikerült. A terhességi teszt ismét negatív lett.

Bár az orvosok szerint semmi akadálya nincs, valahogy mégsem akart megfoganni az a gyermek.

"Most egyedül kell lennem" - mondta hűvösen a nő. Patrik, akinek ugyanúgy fájt a dolog, némán bólintott. És a két ember, akik egyébként mindennél jobban imádták egymást, a lakás két külön pontján próbálta feldolgozni a lehetetlent. A férfi általában videójátékba fojtotta a bánatát. Elterelte a figyelmét az egyértelmű tényről: előfordulhat, hogy talán sosem lesz apuka.

A nő általában leült a laptop elé és írt. Kiírta magából a fájdalmat, a kétségbeesést és a mérhetetlen dühöt. Minden negatív teszt egy újabb novellát szült, amelyben megpróbálta maga mögött hagyni azt a földi poklot, amit ilyenkor élt át.

Most azonban csak a villogó kurzort bámulta. Semmi olyan nem jutott eszébe, amivel megszüntethette volna a fájdalmat. "Elég!" - gondolta magában. "Nem menekülhetek örökké, meg kell élnem, amit érzek. Szembe fogok nézni ezzel a szörnyűséggel. Másképp nincs esélyem." És ahogy ez a gondolatmenet átsiklott a fejében, már ütötte is le a billentyűket.

- Hogyan éljem túl, ha nem lehet gyermekem? - olvasta fel a címet hangosan. A szavak valódi nyílként fúródtak a mellkasába.

Legszívesebben tombolt volna. Üvölteni, őrjöngeni akart. Beleordítani a semmibe, hogy visszatérhessen a mélység poklából. Ehelyett azonban némán, rezzenéstelen arccal ült, és gépelt. Órákon át, szüntelen. Leírta az összes érzést, amit eddig átélt:

A reménykedés csábítását... Amikor úgy érzed, hogy most biztosan sikerült. Hiszen feszül és puffad a hasad, és émelyegsz. Ez nem lehet más, csakis az. Egy élet fogant meg benned. Meg kellett fogannia benned!

A túl korai boldogságot, amikor már beleéled magad, hogy igaz... Eleinte csak óvatosan játszol a gondolattal, mert tudod, hogy mennyire megvisel, ha tévedsz. Majd egyre sűrűbben engeded, hogy elkalandozz. Egy kislányról, vagy épp egy kisfiúról álmodozol - mindegy, milyen nemű, csak egészséges legyen. Egy csöppség, aki a szerelmetek tökéletes gyümölcse lenne.

Elkap a hév, és már babaruhákat nézegetsz. Azon gondolkozol, mennyi mindent kellene megváltoztatni az életetekben, ez pedig izgalommal tölt el. Egyre inkább magába szippant az örvény, és már tudod, hogy nincs menekvés. Megint beleélted magad - és a lelked egy darabja ismét meghal, ha mégis tévesen ítélted meg a jeleket. A felismerés gyötrelmes és kegyetlen pofonját...

Forrás: Shutterstock

3-5 perc. Általában ez van írva a terhességi tesztekre. 3-5 percet kell várnod, hogy ítéletet mondjanak felett. Ezekben a pillanatokban testesül meg minden, amitől féltél. Az összes kétség, félelem és szomorúság. Rettegsz az eredménytől, rettegsz az újabb csalódástól. Nem akarsz többé könnyes szemekkel kiballagni a fürdőszobából.

Elég a csalódásokból, elég a "Majd legközelebb" biztatásokból. Te nem legközelebb akarod, hanem MOST! Az idő letelik, te pedig rápillantasz a kis műanyagra szerkezetre. Egy csík. Negatív. Ismét negatív.

A felgyülemlett düh ki akar szakadni belőled, de tartanod kell magad, nem hullhatsz darabjaidra. Mert az ajtó másik oldalán várakozó férfi éppúgy összetörne, mint te. Veszel egy mély levegőt, és kinyitod az ajtót. Látja rajtad az egyértelműt. Szavak nélkül is tudja, hogy nem sikerült. Csak némán bólogat, amikor azt kéred, hadd maradj egyedül...

Helga lecsukta a laptopot. Felállt az asztaltól, és átsétált a másik szobába. Patrik csak ült a kanapén, és bámult a semmibe. Ez már a sokadik kudarc, számtalanszor kellett már elviselni az elviselhetetlent.

-Mi lenne, ha örökbe fogadnánk egy kisbabát? - tette fel Helga a korántsem egyszerű kérdést.

-Én is gondoltam rá - hangzott a válasz.

- Egy ártatlan kis lélek esélyt kapna, hogy szerető és oltalmazó családban nőjön fel. Mi pedig esélyt kapnánk arra, hogy végre szülővé válhassunk. Nem akarom többször a meg sem fogant gyermekünket gyászolni...

Aztán megölelték egymást, és hallgattak. De mindkettejükben reményt keltett a gondolat. Talán tényleg ez az útjuk a boldogság felé...

Zavada Janka novellája

Forrás: Pályi Zsófia
Még több cikk Jankától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Janka stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?