Tényleg jobban szereted magad, ha átvered a férfiakat?

Többnyire olyan sztorikkal találkozunk, amik arról szólnak, hogy: "Azok a szemét pasik! Ennek is csak egy numera voltam, a másik sem keres hetek óta, pedig randit ígért."

De tényleg csak a pasikra jellemző, hogy kiszipolyozzák, majd félredobják a másikat, amint megkapták, amit akartak - legyen az néhány egónövelő bók, vagy néhány szenvedélyes, soha véget nem érőnek tűnő, mégis túl rövidre szabott éjszaka? Nőként mondom, ez nem egészen így van. Sőt, nagyon nem!

Bőven találkozhatunk a "kihasználás és a csajok" témával is, amikor a kiscsaj felszed egy (általában) nálánál jóval idősebb, pénzes fazont, aki mellett ezer dolláros mosollyal vigyorog, és látszólag nagyon is boldog. (Na jó, lehet, hogy tényleg vannak, akiknek ez a boldogság, az én hiányosságom, hogy ezzel sosem tudtam azonosulni.) De van itt azért egy másik oldal is, amiről kevés szó esik.

Dénes - meglepő módon - nagyon eltér a mai fickók többségétől. Nagyon intelligens, a szíve is a helyén van, és bár lenne mire, sosem vág fel. Egész egyszerűen nem ilyennek nevelték. Szóval, a klasszikus értelemben véve tényleg a lányok álma kellene, hogy legyen. Ő még tudja, mi az udvarlás. Nem a csajtól várja, hogy körülrajongja, neki az az alap, hogy az ismerkedés és a randik egymást követik - és nem egyből az ágyban kötnek ki a felek.

Aztán valahogy a csajoknak ez mégsem pálya. Pedig többnyire mindenkinek egy egy igazi jófiú kell, aki szeret, akit lehet szeretni, és aki mindent megtesz a társáért. Nem? Persze, hogy nem! Mi sem mondjuk ki mindig, hogy azért a többségünkben ott van a bizonyítási vágy, hogy na, majd mi megszelidítjük a rosszfiút.

Szóval, Dénes régóta egyedül volt. Nem azért, mert így akarta, egyszerűen, mert így alakult. Aztán - ahogy az lenni szokott - derült égből villámcsapásként érkezett valaki az életébe. Már az elején is viharosan mentek a dolgok, egyik nap minden happy, másik nap beüt a káosz. De kitartott, és tényleg minden jel arra utalt, hogy sínen vannak, ők ketten éppen ugyanazt akarják a másiktól.

Forrás: Shutterstock

Egy visszautasított randevút követően a lány aztán gondolt egyet, és most ő kért randit. Már nagy vonalakban le volt az egész zsírozva, mindenki boldog volt, mikor jött az üzenet a semmiből, hogy egyébként a lány nem is akar randevúzni.

Dühös voltam - hogy a generációra, a női nemre, vagy csak Lénára, azt nem tudom. Azt hiszem, így ámblokk mindenre és mindenkire. Hogy mi ez a pitiáner, egónövelő játszma, hogy mi ez az unaloműző, idióta játék a másik ember kontójára.

Hogy ami a csajnak csak egy vicc, néhány egónövelő nap - mikor elégedett mosollyal pásztázza magát a tükörben, hogy "na, ezt is elértem", az a másikban kárt tesz. Simán okozhat olyan törést, ami miatt egy férfi inkább távol tartja magát a női nemtől, "úgyismindegyforma" alapon.

Ezzel persze megfosztja magát a boldogságtól, rosszabb esetben súlyosabb következményei is lesznek. És talán majd évekig csak vegetál, mert a sokadik ilyen nő után már képtelen bízni. (Azért valahol érthető, nem?) És ez az, ami dühít: egyáltalán, honnan veszi bárki a bátorságot arra, hogy a saját néhány perces boldogságáért egy másik ember lelkét teszi tönkre bizonytalan időkre?

Persze kár ezen rágódni, ilyenek voltak, vannak, lesznek is szép számmal. De ha az ember személyesen - akár csak átvitt értelemben - érintett lesz egy ilyen ügyben, máris máshogy látja a dolgokat. Jó lenne egyszer egy őszinte világban, álarcok nélkül élni, meztelen lélekkel mutatkozni egymás előtt...

Fotó: Pályi Zsófia
Még több olvasnivalóra vágysz?
Megértjük, és segítünk is neked. Ha idáig eljutottál, biztos Greta May írói oldala is tetszene, ahol rengeteg hasonló téma vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?