Túl erősen lángolt a lelked ahhoz, hogy köztünk maradj!

- Feri bá! Feri bá'! - a kiabálást elnyomta a motor robaja. Az öreg nem is a szavakra, mint inkább a gépszörny földet rengető brummogására fordult hátra.

Fiatal, csenevész alkatú legény ült a nyeregben. Hetykének nem mondható tartással, csapott vállakkal kapaszkodott a kormányba, mint aki alig bírja megzabolázni az alatta dohogó állatot. Egyedül az arcáról sugárzott az a büszkeség, amit az ember várna. De azt is megtörte szemének riadt villanása, amikor egy pillanatra úgy tűnt, nem bírja megtartani az álló helyzetbe lassult motor súlyát.

- Óvatosan azzal a dologgal az üleped alatt, Peti gyerek! - emelte kezét Feri bá' a magasba olyan mozdulattal, mint aki óva inti a fiatal fiút. Mert fiatal volt, alig tizennyolc esztendős csupán. Persze Feri bá' se érezte magát öregnek a maga negyvenvalahány esztendejével, de olyan régen ismerték egymást, hogy Peti még ovisként rászokott, hogy Feri bának hívja.

A srác gyakran megfordult az "öreg" háza táján, gyakorlatilag tőle tanult meg biciklizni az utca végében. Azon túl már a rét, utána az erdő következett a település határában. Feri bának pedig szép birtoka volt itt, lovakkal, tehenekkel és egyéb jószágokkal. A környék gyerekei mellette nőttek fel - mint afféle helyi Matula bácsi, úgy terelgette a srácokat a szárnyai alatt. Mindig akadt nála valami érdekesség. Hol egy lerobbant traktor állt szétszerelve az udvar közepén, hol egy kanca ellett, de a kiscicákat és a kutyakölyköket is tőle szerezték be.

A gyerekek mindenben érdeklődéssel segítettek neki, és közben rengeteget tanultak. Mert Feri bá' folyvást csak beszélt és magyarázott, elmondta, mit, miért és hogyan kell csinálni. A jutalom sem maradt el: a közös pecázás a holtágnál, az esti szalonnasütések, a bográcsozás... A bátrabbak még lóra is ülhettek olykor. Igazi isten áldása volt annakidején errefelé lógni.Mielőtt az okostelefonok és egyéb kütyük magukhoz ragadták a hatalmat és elszipkázták a lurkókat a természettől. De még így is mindig akadt egy Petihez hasonló fiú, aki számára a valóság többet jelentett a virtuális térnél.

- Megveszett apád, hogy ilyen monstrumot vett neked? - vakarta a fejét az öreg, és közben egyre a száját húzta.

Forrás: Shutterstock

- Apám? Én vettem, a saját pénzemből. Már suli mellett is melóztam, azóta meg szárnyal a biznisz - nevetett Peti. Most, hogy leszállt a motorról, már kihúzta magát, és büszkén pöffeszkedett.

- Az a'! De apád engedett rá, vagy nem?

- Nem értem Feri bát! Maga is motoros gyerek... Hát nem maga volt az, aki az öregemmel együtt repesztett annakidején, és minden rosszba belevitték egymást?

- De. Én vónék. Csakhogy kismotorral kezdtük, Simsonnal. Aztán amikor már uraltuk a gépet, csak akkor vettünk komolyabbat. Ezt nem mesélte apád?

- Kipróbálja? - kérdezett rá Peti, figyelmen kívül hagyva az öreg minden intelmét. Csak úgy dagadt a büszkeségtől.

- Megvesztél? Én ugyan rá nem ülök! És ha van eszed, te se teszed. Add el! Vegyél helyette valami kisebbet!

Miközben beszélt, azért csak körbejárta a motort az öreg. Nem állta meg, hogy végig ne simítson a kecses íveken, meg ne paskolja a nyerget és rá ne fonja kérges ujjait a kormányra. A szemében ott ült a csodálat, azt nem tagadhatta le.

- Hányas? - bökte ki a kérdést, miután teljesen körbejárta a monstrumot.

- Ezres.

- Az áldóját - csóválta meg a fejét. - Add el! Különben megöl, te gyerek!

Peti felnevetett. Válaszul megmutatta a bőrcsizmát, a bőrnadrágot, a mellénybe hímzett szárnyas koponyát.

- Az enyémet két lábbal ráállva se bírtad berúgni, most meg ezzel parádézol itt nekem...

- Na. Üljön rá, bátya! Menjen egy kört.

Az öreg meghúzatta kicsit az üresbe rakott motort, megcsodálta a hangját, de végül hátrébb lépett.

- Nem. Olyan ez, akár a betöretlen csikó. Kiszámíthatatlan és alattomos. Megöl, ha módja lesz rá, meglásd. Nősülj meg inkább. Kergesd a lányokat!

- Ugyan már! - nevetett Peti. - Ezzel a mocival alattam jönni fognak azok maguktól is.

Maradt még egy félórát, beszélgettek, győzködték egymást. Azután felült a motora, esetlenül megfordult vele, és méretes porfelleget kavarva elszáguldott.

Másfél hónapra rá Feri bá' előkotorta a szekrényből a fekete öltönyét. Hasban kicsit szorított már, de bízott benne, hogy a varrónő megértő lesz és előreveszi a sorban. Jól akart kinézni, elvégre mégsem mehet kihízott ruhában a Peti temetésére. Ennyi tiszteletet megérdemel szegény fiú.

Forrás: She.hu
Még több cikk Bélától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Béla stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek