Tagadás, harag, alkudozás? Normális érzések szakítás után!

Mindenkivel előfordult már, hogy szerelmi bánat miatt őrlődött. És az is, hogy ilyenkor a következő tanácsokat adták neki: "Ne is foglalkozz vele, felejtsd el, kutyaharapást szőrivel!"

"Ne légy szomorú, nem érdemelt meg az a gazember, majd visszakapja az élettől az a szélhámos!" Ilyen és hasonló vigasztalások látnak napvilágot. De vajon ettől sikerül egyik pillanatról a másikra, mintegy varázsütésre semmivé oszlatni a benned uralkodó belső feszültséget és rossz érzést? Ha igen, akkor a saját érzelmeidet is úgy tudod irányítani, hogy ezzel a képességeddel akár a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában is azonnal professzori állást kapnál.

A többség azonban nem képes erre. Így hiába a segítő szándékú vigasztalások garmadája, tuti nem fogod ezektől rögtön jobban érezni magad. Nem is kell, hiszen mi, emberek, bonyolult érzelemvilággal lettünk megteremtve. Megvannak azok a folyamatok is, amik segítenek abban, hogy feldolgozd az ilyen töréseket az életedben.

Mert mit érzékel ilyenkor a lélek? Azt, hogy elveszített valamit, ami olyan nagyon kedves volt a számára. Ez pedig fáj. A veszteséget pedig gyászfolyamat által dolgozza fel az emberi természet. Ebben az esetben is végig kell menni tehát egy meghatározott úton, ugyanúgy, mint amikor meghal valakid.

Nem kerülheted el a gyász szakaszait! Nem tanácsos egyetlen lépést sem átugrani vagy gyorsabban haladni. Ekkor ugyanis visszaeshetsz egy korábbi szakaszba, vagy megrekedhetsz egyben. Utad közben több útjelző táblával is találkozol, amelyeket mindenképpen célszerű érintened, hogy eljuss a célba.

Forrás: Shutterstock
  • Az első ilyen a tagadás. Bár ekkor nem temetsz konkrétan senkit, itt is sokkos állapotba kerülsz a veszteséged hallatán, és képtelen vagy elhinni, hogy ez megtörtént veled.
  • Ha ezt sikerül elhagynod, jön a harag - hiszen tehetetlen dühöt érzel, így valakit hibáztatni kell a történtekért. Ez sokaknál főként a másik fél. Igaz, egyesek magukat is ostorozzák a kapcsolatuk kudarca miatt.
  • Aztán az alkudozás következik. Mit meg nem tennél azért, hogy újra együtt lehessetek! Ez természetesen nem vezet eredményre, hiszen ha a másik már végleg útilaput kötött a talpadra, akkor nem fog ezen az elhatározásán változtatni.

És ekkor tudatosul benned valóban a veszteséged. Rájössz, hogy ez egy nem megmásítható helyzet, a felismerés pedig mérhetetlen szomorúságot idéz elő. Van, akinél akár depressziót is.

Ennél a szakasznál nem baj, ha sokat sírsz, hiszen kiadod magadból a stresszt és a félelmet. Ha pedig mindezeket már magad mögött hagytad, akkor már látni is fogod a táblát, amire ez van írva: elfogadás. És ezen a ponton elindul a sebek gyógyulása. Erőt gyűjtesz magadban ahhoz, hogy a szeretett személy nélkül élj tovább.

Ne félj időt adni magadnak arra, hogy elgyászold a szerelmet, melyet elveszítettél! Közben talán még arra is lesz módod, hogy tanulj a veszteségből, és a saját hasznodra fordítsd a tapasztalataidat.

Forrás: Hirling Bálint
Még több cikk Zsuzsától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Zsuzsa stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?