Köszönőlevél az exem édesanyjának

A mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor évekkel ezelőtt először mentünk hozzád látogatóba. Borzasztóan izgultam, féltem, hogy szimpatikus leszek-e neked, hogy mosolyogni fogsz-e rám, vagy ellenségesen méregetni.

Nagy meglepetésemre azonban nemhogy egyből megtaláltuk a közös hangot, de még egy doboz almáspitét is a kezembe nyomtál útravalónak. Teljesen meghatódtam! Régóta szerettem volna már megírni ezt a levelet és elmondani mindent, ami kavarog bennem. Úgy tűnik, most jött el a pillanat, ám bevallom, nehéz elkezdeni, még frissek a sebek. A fiaddal való szakításban nem az a legrosszabb, hogy ezer darabra törtek az álmaim, hanem az, hogy csalódást okoztunk neked. És ez sokkal jobban megvisel, mint maga az elválás.

Milyen furcsa leírni: hiányzol. Mikor felidézlek magamban, nem az a tipikus kritizáló, házsártos anyós jut eszembe. És nem is a mártír anya prototípusa, aki feláldozza önmagát a család oltárán és csendben szenved. Te amolyan igazi tyúkanyó vagy, melegszívű, csupa szív asszony, és a nehézségek ellenére mérhetetlen életöröm sugárzik belőled.

Ezt én is éreztem, valahányszor találkoztunk. Mindig annyira optimista és bölcs voltál, egyszerűen imádtalak hallgatni. Kellemes nosztalgiával emlékszem vissza azokra a nyári napokra, amikor egy üveg bor mellett ültünk a teraszon. Órákon át beszélgettünk családról, összetartozásról, párkapcsolatokról, szinte repült velünk az idő.

Forrás: Shutterstock

Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy belekóstolhattam ebbe a légkörbe, és részese lehettem ennek a családnak. Úgy tekintettél rám, mint a saját lányodra, amiért hálás vagyok. Felsorolni sem tudnám, mi mindent tettél értem, például segítettél visszatalálni két nagy szenvedélyemhez, az íráshoz és a hegyekhez. Bátorságot adtál, hogy kiálljak magamért. Hogy elhiggyem, én is értékes lehetek.

Megmutattad, hogyan kell érett, felelősségteljes nőként viselkedni, így nagy szereped volt abban, hogy elhagytam a gyerekes dolgokat. Hálával tartozom azért is, hogy megszerettetted velem a magyar konyhát. Nagyon sokat és sokszor sütöttünk együtt, azóta is gyakran eszembe jutnak ezek az képsorok. (Most szorongatja a torkomat a sírás.)

A végére hagytam az egyik legfontosabbat, a fiadat. Köszönöm, hogy felnevelted, hogy igazi férfi vált belőle. Sajnos a sors úgy hozta, hogy elváltak útjaink, de sohasem felejtem el azt a rengeteg boldog napot, amit együtt éltünk át. A fiad az egyik legőszintébb és legbecsületesebb ember, akit valaha ismertem, és ez a te érdemed.

Köszönöm, hogy ilyen megértően fogadtad a hírt, hogy különköltözünk. Tudnod kell, hogy nem azért szakítottunk, mert nem szerettük egymást, csak egyszerűen hiányérzetünk volt, és rájöttünk: nagyon különbözőek vagyunk. Jobban belegondolva a nézeteltéréseink főleg ebből fakadtak, de erről egyikünk sem tehet, mi mindent megpróbáltunk. Nincs értelme a múlton keseregni, változtatni úgysem tudok rajta, inkább csak a szép emlékekre koncentrálok. És szívből örülök annak, hogy megismerhettelek benneteket. Remélem, egyszer legalább feleannyira jó anya leszek, mint te.

Fotó: Szabó Gábor
Még több olvasnivalóra vágysz?
Megértjük, és segítünk is neked. Ha idáig eljutottál, biztos Pechál Péter írói oldala is tetszene, ahol rengeteg hasonló téma vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?