Nem akarok szeretőt tartani, de már nem bírom abbahagyni!

A kapcsolatotok kezd széthullani. A rózsaszín álomvilág elillanni látszik, a rutin már beférkőzött a kulcslyukon át. A tökéletesség piedesztálja kezd összeomlani, pedig eddig meg sem kérdőjelezted.

Rossz döntések, elfojtott indulatok, csalódások. Csalódás abban az emberben, akiben hittél, akiben megláttad, mivé válhatott volna - de nem tett érte semmit. Csalódás a jövőben, amit vele együtt képzeltél el, és ez a kép egyre csak távolodik.

Csalódás önmagadban, mert úgy érzed, valahol félúton te is elvesztél, és mintha már nem is lennél önmagad. De még remélni akarod, hogy minden megváltozhat, ha majd a válladra veszed és cipeled a "jobb nélküle, mint vele" állapot súlyát. És talán még nincs itt az ideje, hogy új fejezetet kezdj az életedben, mert az előző még folytatható. 

Görcsössé válsz, és miközben legbelül már tudod, hogy valami véget ért, hogy már nem hozható helyre, mégsem megy az elengedés. És ekkor észreveszed őt, aki eddig lesben állt, aki most örül, hogy végre labdába rúghat.

Gyönyörű fogsor, elbűvölő mosoly, finom illat, tágra nyílt, érdeklődő szemek. Ő az, aki mindig ott van, ha kell, és csakis akkor, amikor kell. Figyel, meglapul, az erődítménynek hitt kapcsolat tövében éjszakázik, és gátakat szakít, korlátokat robbant, csak hogy megkapja, amit akar. 

Forrás: Shutterstock

Vele nincs alkalmazkodás, nincs lemondás, nincs kötelesség. Nincs szanaszét dobált szennyes a lakásban, nincs anyuka, aki hetente többször is meglátogatja a nagyra nőtt pici fiát. Nincsenek pénzügyi problémák, nincsenek hajnalig tartó italozások a haverokkal. Helyette van viszont kedvesség, figyelmesség, gondtalanság. Ő az, aki úgy csókol, hogy körülötted megszűnik minden hang és szín, és minden percben érezteti, hogy kíván.

Megteszed egyszer, megteszed még egyszer. Semmi sem érdekel, hiszen úgy érzed, újra élsz. Hol volt ez eddig?! Hogy felejthetted el? 

Izgatott vagy, napközben többször elmerengsz, és várod, hogy ismét átéld. Aztán jönnek a kitalált sztorik barátnős kávézásokról, elhúzódott vásárlásokról, lekésett járatokról. Mintha lassan irányíthatatlanná válnának az események. Már nem is akarod igazán. Dühös vagy, mert a párod nem veszi észre. Hát ennyire figyel rád?! Hozzá indulsz, és közben abban bízol, hogy a megcsörrenő telefon majd visszatart.

- Ne hagyd, hogy ezt csináljam, nem akarom ezt csinálni, de már nem tudom abbahagyni.
Rabja lettél annak a felhőtlen pár percnek, amit már nem is élvezel igazán. És mint minden hazugság, egyszer ez is kiderül. Akkor pedig majd ott állsz önmagaddal szemben, és legszívesebben leköpnéd magad. Mert játszottál az emberekkel, az érzésekkel, az együtt megélt évek emlékével, és amiért tudod, hogy az ő hibája is, de nem ezt érdemelte volna.

Forrás: She.hu
Még többet szeretnél belőlünk?
Gyere és iratkozz fel a kiBESZÉLŐK youtube csatornára! Izgalmas témák, aktualitások, vélemények és szórakozás egy helyen. ;)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?