Ha szeretkezel, nem fáj a magány és a mulandóság!

Egy tekintettel kezdődik. Egy önkéntelenül odavetett pillantással, amiből mindennél ősibb rezdülés üt át. Az üzenet egyszerű: "kívánlak". Emberek milliói sugallták ugyanezt évezredek során egy szemvillanással.

A hatás pedig újra és újra katarzist hoz, ha igen a válasz. A szíved gyorsabban kezdi pumpálni a vért. A torkodban különös szárazság terjed, a bőröd vibrál, a lélegzet elakad. Aztán jön az ismerős bizsergés. Az agyad kacsintva búcsút int, és a tested veszi át az irányítást.

Elég egy hang, egy futó érintés, hogy izgalmad görbéje őrült tempóban fusson felfelé. Egy apró kis sóhaj, aminek fuvallata az arcodat éri. Egy tétova simítás - talán nem is érte el a bőröd, csak az idegeid játéka hiteti ezt veled. Megborzongsz.

A hangod rekedtre mélyül, a nyelved akadozik. Már a vágy irányít. Sikoltva követeli belül a magáét: a vad, őrjítő összeolvadást. A gyengéd szeretkezést vagy a szenvedélyes szexet. Mindegy, hogyan és meddig, de érintést akarsz...

Egy tekintettel indul, és egy másikkal folytatódik. Amikor egymással szemben álltok, majd jön a csók, ami előtt remegő türelmetlenség tölt el. A szád simogat, majd harap. A karod birtoklón ölel, a lábad elgyengül. A levegő fogy, a világ elhomályosul. Kizártál mindent és mindenkit, csak ő maradt. És egyre szomjasabbá tesz. Már kevés, amit ad. Az egész teste kell. 

Forrás: Shutterstock

Egy tekintettel kezdődik. Amikor ledobod magadról a civilizáció által rád kényszerített maszkot. Amikor - bárki is vagy - megszabadulsz a szerepeidtől, hogy csupaszon állj a másik előtt. Kiszolgáltatod magad, és megvallod, mire vágysz. Sebezhető vagy, de vállalod, mert akarod őt. A simogatását. A szorítását. A testét, ahogy izzadtan a testedhez simul. Most, hogy levetted az érdektelenségnek álcázott védőpajzsot, a ruháidat már sokkal könnyebb lesz levetned.

Csak az érintések és a hangok dominálnak. Egy elfojtott nyögés, miközben levegőért kapkodsz. Az ágy finom nyikkanása. Elfulladva odavetett szavak. Kínzóan lassú mozdulatok. Fogy a levegő, görbül a tér, elmosódik a valóság. Már nem létezik világ. Nem létezik idő. Nincsenek gondok, sikoltó, gyötrő magány.

Az aggódások szétfoszlanak a test kipárolgásainak gőzében. Te sem ugyanaz vagy, egy EGÉSZ része lettél. A világegyetem rendje szerint feloldódsz egy másik testben. Egy időre elfeleded az életet és halált, a törékenységet és a mulandóságot. Ajándékot kapsz - az idegsejtjeid csak az örömre koncentrálnak.

Egy tekintettel ér véget. Amikor kinyitod a szemed, és az agyad ismét a valóságra fókuszál. Már látod a sarkokban megbúvó szörnyeket. A hibákat magadban, a másikban, a világban. Talán a testetek után a sorsotok is összefonódik. Elbújtok egymás karjaiban, egy újabb és újabb önfeledt menekülésben, néha egy életen át. És van, hogy az összefonódás egyszeri és megismételhetetlen.

De így is misztikum. Ne bánkódj - valaki társad volt az örömben, még ha csak rövid időre is. Vess rá egy búcsúpillantást, majd menj tovább!

Fotó: Pályi Zsófia
Még több cikk Gretától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Greta stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek