Ha szeretkezel, nem fáj a magány és a mulandóság!

Egy tekintettel kezdődik. Egy önkéntelenül odavetett pillantással, amiből mindennél ősibb rezdülés üt át. Az üzenet egyszerű: "kívánlak". Emberek milliói sugallták ugyanezt évezredek során egy szemvillanással.

A hatás pedig újra és újra katarzist hoz, ha igen a válasz. A szíved gyorsabban kezdi pumpálni a vért. A torkodban különös szárazság terjed, a bőröd vibrál, a lélegzet elakad. Aztán jön az ismerős bizsergés. Az agyad kacsintva búcsút int, és a tested veszi át az irányítást.

Elég egy hang, egy futó érintés, hogy izgalmad görbéje őrült tempóban fusson felfelé. Egy apró kis sóhaj, aminek fuvallata az arcodat éri. Egy tétova simítás - talán nem is érte el a bőröd, csak az idegeid játéka hiteti ezt veled. Megborzongsz.

A hangod rekedtre mélyül, a nyelved akadozik. Már a vágy irányít. Sikoltva követeli belül a magáét: a vad, őrjítő összeolvadást. A gyengéd szeretkezést vagy a szenvedélyes szexet. Mindegy, hogyan és meddig, de érintést akarsz...

Egy tekintettel indul, és egy másikkal folytatódik. Amikor egymással szemben álltok, majd jön a csók, ami előtt remegő türelmetlenség tölt el. A szád simogat, majd harap. A karod birtoklón ölel, a lábad elgyengül. A levegő fogy, a világ elhomályosul. Kizártál mindent és mindenkit, csak ő maradt. És egyre szomjasabbá tesz. Már kevés, amit ad. Az egész teste kell. 

Forrás: Shutterstock

Egy tekintettel kezdődik. Amikor ledobod magadról a civilizáció által rád kényszerített maszkot. Amikor - bárki is vagy - megszabadulsz a szerepeidtől, hogy csupaszon állj a másik előtt. Kiszolgáltatod magad, és megvallod, mire vágysz. Sebezhető vagy, de vállalod, mert akarod őt. A simogatását. A szorítását. A testét, ahogy izzadtan a testedhez simul. Most, hogy levetted az érdektelenségnek álcázott védőpajzsot, a ruháidat már sokkal könnyebb lesz levetned.

Csak az érintések és a hangok dominálnak. Egy elfojtott nyögés, miközben levegőért kapkodsz. Az ágy finom nyikkanása. Elfulladva odavetett szavak. Kínzóan lassú mozdulatok. Fogy a levegő, görbül a tér, elmosódik a valóság. Már nem létezik világ. Nem létezik idő. Nincsenek gondok, sikoltó, gyötrő magány.

Az aggódások szétfoszlanak a test kipárolgásainak gőzében. Te sem ugyanaz vagy, egy EGÉSZ része lettél. A világegyetem rendje szerint feloldódsz egy másik testben. Egy időre elfeleded az életet és halált, a törékenységet és a mulandóságot. Ajándékot kapsz - az idegsejtjeid csak az örömre koncentrálnak.

Egy tekintettel ér véget. Amikor kinyitod a szemed, és az agyad ismét a valóságra fókuszál. Már látod a sarkokban megbúvó szörnyeket. A hibákat magadban, a másikban, a világban. Talán a testetek után a sorsotok is összefonódik. Elbújtok egymás karjaiban, egy újabb és újabb önfeledt menekülésben, néha egy életen át. És van, hogy az összefonódás egyszeri és megismételhetetlen.

De így is misztikum. Ne bánkódj - valaki társad volt az örömben, még ha csak rövid időre is. Vess rá egy búcsúpillantást, majd menj tovább!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek