Szeretőként élek, mert félek a "normális" kapcsolatoktól...

- Miért vagyok mindig szerető? - tette fel Anita hangosan a kérdést, miközben kavart egyet a frappéján. - Nem azért, amiért mindenki hiszi. Nem érdekből és nem önzőségből. Bár talán az utóbbi mégis igaz lehet. Nem akarok sérülni, ez elég önző dolog, nem?

A barátságunk régi, már az óvodában is együtt lapátoltuk a homokot, szóval betéve tudjuk egymás életének sarkalatos pontjait és a miérteket. Ez a téma azonban jó pár éve nem került szóba.

- Eleinte tényleg kényelmes volt, hogy nem kell mindig ragyogón kinéznem, gürizni a pasi után és hálásan bezsebelni a köszönömöt azért, hogy rend van, megfőztem és kimostam. A kapcsolataim rendre kudarcba fulladtak. Minél többet adtam magamból, annál kevésbé értékelték, és az idő előrehaladtával természetessé vált számukra, hogy mindent megcsinálok. Amikor először lettem szerető - biztos emlékszel még a jóképű mérnökre -, magával ragadott, hogy jól érezzük magunkat kötöttségek nélkül is, és ha nem volt kedvem, nem találkoztam vele.

Aztán jött Dominik. Hatalmas szerelem, óriási csalódás. Pedig néhány évig úgy tűnt, hogy okék vagyunk mi ketten. A hidegzuhany akkor jött, amikor megkérte a kezem, de azonnal hozzátette, hogy gyereket nem szeretne. Se most, se később. Nehezen hevertem ki a szakítást, de úgy voltam vele, 28 évesen enyém a világ. Még nem késtem le semmiről, megtalálom a páromat. Mégsem úgy alakult.

Forrás: Shutterstock

Évekig egyedül voltam, aztán Szabolcs, a boldognak tűnő kétgyermekes családapa megkörnyékezett a munkahelyemen. Hónapokig ostromolt, elgyengültem. Az első csók után nem volt visszaút. Nem hitegetett, nem ígért semmit, és én sem kértem tőle, hogy váljon el vagy vállaljon fel. Egyszerűen jólesett, hogy valaki figyel rám. Abba az illúzióba ringattam magam, hogy jó ez így. Van valakim, de mégsem tartozom elszámolással senkinek. Mikor áthelyezték egy másik részlegre, ritkultak az együttlétek, míg végül teljesen kimaradtunk egymás életéből.

Akkor jött a mostani pasim, aki szintén nős. Vele már el tudnám képzelni az életemet, de ha szeretővé válsz, onnan nem sok út vezet felfelé. Győzködheted magad, hogy lehetsz még hivatalosan felvállalt barátnő is, de ez nem igaz - nyelt egyet keserűen. - Nem fognak királynőként tisztelni, ha már odaadtad magad és elfogadtad a hallgatólagosan lefektetett játékszabályokat. Amikor kiderül, hogy szerető vagy, az emberek mindjárt ítélkeznek és lesajnálnak.

Az egyik magányosan töltött ünnepen döbbentem rá, hogy tulajdonképpen félek szeretni és teljesen odaadni magam egy férfinak. Volt időm ezen elmélkedni. De látod, hiába, azóta sem merem igazán megmutatni magam. Néhány férfi most is van körülöttem, viszont az évek alatt megszoktam, hogy elég akkor szépnek, kívánatosnak lenni, mikor a másikkal találkozom. Úgy érzem, képtelen lennék egy normális kapcsolatra. Félek, hogy nem jól tolerálnám a mellettem lévő embert a hétköznapokban.

Attól tartok, elveszne a varázs, és semmi nem pótolná a titkos találkák okozta izgalmat. De leginkább attól félek, hogy megint összetörné valaki a szívem, és abból szerintem soha többé nem állnék fel.
15 év ment el az életemből szeretőként, és nem tudom, ki tudok-e valaha szállni ebből az életformából. Talán nekem már nem is menne a hagyományos kapcsolat...

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?