Szeretnék egy társat, aki mellett gyenge is lehetek!

Annyi párkapcsolati történettel találkozom a mindennapjaim során, hogy már megszámolni sem tudnám. Problémák, ki nem mondott szavak, érzelmek, a kommunikáció teljes hiánya. Próbálnék tanácsot adni, de vannak olyan esetek, ahol a tanács már mit sem ér.

Látom a nyomottságot, saját magukat vigasztalják, a pozitívumokat próbálják előtérbe helyezni, mondván: van ennél van rosszabb is. Az meglehet, de van jobb is! Egyedül vannak a párkapcsolataikban, süket fülekre találnak a kéréseik, hideg emberre a kedves, odaadó cselekedetek. Egyedül vannak a szürke hétköznapokban, minden feladat egy személyre hárul.

A barátnőm szavaival élve...

"Szeretnék végre megpihenni, nem aggódni a máért, a holnapért és a jövőért Megnyugtató szavakat hallani, egy pici biztonságot érezni. Szeretnék boldogan, vidáman ébredni, kipihentnek érezni magam. Szeretném azt, ha fáj valahol, ne csak magamban mondogassam néha felszisszenve. Hogy legyen aki észreveszi, és gyengéd simogatással, törődéssel, meggyógyítson. Ha túl sok a gondolat a fejemben, és akadályokba ütközöm, legyen, aki figyelmesen meghallgat, tanácsot ad, rávezet a megoldásra vagy a tisztábban látásra! Szeretném, ha egy fárasztó nap után, amikor éhesen beesek az ajtón, elém tegyen egy tál ételt, ezzel kimutatva gondoskodását.

Szeretnék nyugodtan a menedékemben lenni, ahol nem nekem kell mindig alkalmazkodni, hanem hozzám alkalmazkodnak. Szeretném, ha nem kellene a hangsúlyomra figyelnem, amit tudok, hogy inkább nyers, mint kedves, de mégis elfogadnak. Szeretném, ha délutánra nem lennék hulla fáradt, hogy több türelemmel és aktivitással tudjak a gyerekem felé fordulni. Szeretnék egy pici kis törődést, löketet kapni. Nő vagyok, ember vagyok. Szeretnék néha gyenge lenni, óvó, féltő karokba bújni, ahol újra feltöltődhetek. Mondd, túl nagy vágyak ezek? Túl sokat akarok?"

Forrás: Shutterstock

Ehhez egy társ kell! Egy igazi társ, amihez nem elég, hogy egy légtérben hajtjátok le a fejeteket, ahogy az sem, hogy egy asztalnál esztek, vagy közös a kassza. Hogy mindez megvalósuljon, egy érzés kell: a szeretet, a szerelem érzése, hogy igen, őt védeni, szeretni és segíteni akarom. Kell az empátia, hogy átérezzük a másik helyzetét, de elengedhetetlen hozzá az odafigyelés is. Ha ezek nincsenek meg, akkor nem jól működik a kapcsolat. Vannak bizonyos esetek, amikor javítható a helyzet, de ha minden kérés ellenére is túl régóta áll fenn ez az állapot, ott bizony baj van.

Ennyi erővel egyedül is élhetnél. Hiszen így is saját magad vezeted a háztartást, neveled a gyereket, dolgozol, szinte teljesen önellátó vagy. Mégis mi értelme így? Félsz az egyedüllétől? Félsz attól, hogy ennél boldogabb is lehetnél? Ez már nem párkapcsolat, ez már csak lakótársi viszony, megszokás, amit sokan nem ismernek fel.

Persze azért hallok igazi pozitív történeteket is, ahol a pár tagjai tényleg boldogok együtt. Fogják egymás kezét séta közben. Közösen végzik a házimunkát, mosolyognak egy bevásárlás folyamán. Ahol együtt szerveznek közös programokat a gyerekkel, és ahol a kommunikáció még nem halt ki a kapcsolatból.

Tudják, hogy a másik mivel tölti az idejét, mi a kedvenc elfoglaltsága, és hozzá is segítik egymást a kikapcsolódáshoz. Vidáman térnek haza, és nagy mesélések közepette ebédelnek vagy vacsoráznak együtt. Ahol a szürke hétköznapokba apró meglepetéseket csempésznek, boldogságot lopva egymás napjaiba. Mosolyt csalnak a másik arcára, amikor az szomorú, és egymás fülébe súgják: minden rendben lesz!

Te melyiket választod? Kommunikálsz vagy csendben maradsz?

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek