Sok nőt szerettél, de én örökre elvarázsoltalak!

- Meséld el! - kérleltem anyámat lefekvés előtt.

- Már megint?

 

 

 

 

 

 

 

- Megunhatatlan - válaszoltam, és kellemesen elnyúltam a takaró alatt, hogy újra végighallgassam azt a történetet, aminek köszönhetően én és a nővérem is létezhetünk. Ő pedig elkezdte...

"16 éves voltam, amikor megismertem őt. Magas volt, szőke és kék szemű. A haja a válláig ért és olyan dús volt, hogy az ember egyből szeretett volna beletúrni. Én is. Egyszerűen elvarázsolt a férfi, aki olyan megközelíthetetlen volt számomra.

Egy meleg nyári éjszakán aztán a barátnőmmel, Annával kiszöktünk a közeli diszkóba. A szüleink nagyon konzervatívak voltak, meg sem mertük kérdezni, hogy elmehetünk-e. Így hát felvettük a legmenőbb piros bőrszoknyánkat, hatalmas klipszet aggattunk a füleinkbe, majd amikor az óra 10-et ütött, egyszerűen kiszöktünk a hátsó ajtón.

Nagyon izgultam, mert tudtam, hogy ott lesz. Párszor már rám kacsintott az iskola folyosóján, de mindig annyi lány vette körül, hogy sosem tudtam eldönteni, tényleg engem bámul-e, vagy csak a szemem káprázik. Amikor beléptem a terembe, egyből észrevettem a villódzó fények között. Éppen egy másik lányt tartott a karjaiban, akinek valami nagyon vicceset mondhatott, mert a hangos zenén keresztül is hallani lehetett, ahogy élesen felvisít a nevetéstől. Minden bátorságom elszállt, pedig azzal a céllal mentem oda aznap éjjel, hogy most megmondom neki. Odaállok, és azt mondom: nem ismerlek igazán, de halálosan beléd szerettem.

Tényleg így volt. Őrülten szerettem őt. Az sem érdekelt, hogy igazi rosszfiú. Az sem, hogy minden héten másik lány kezét szorongatta a szünetben. Egyszerűen megláttam, és tudtam, ő lesz a férjem. A gyermekeim apja. Lesz egy nagy házunk, kis kerttel, ahol majd szaladgálnak a kislányaink, és olyan boldogok leszünk, mint senki más a földön.

Gyermekded gondolataimnak gyorsan vége lett, mikor megláttam, hogy éppen az aktuális partnere szájában matat a nyelvével. Hirtelen felfordult a gyomrom, és már egyáltalán nem akartam bulizni. Szóltam is Annának, hogy hazamegyek.

Forrás: Shutterstock

- Nem mehetsz el! Nézd ott azt a fiút! Irtó helyes.

- Ja... elmegy, de én most inkább...

- Figyelj, beszéltem vele. Azt mondta, nagyon bejössz neki. Gergőnek hívják.

Nem sok időm volt válaszolni, mert Gergő már mellettem is termett, kézen fogott, és cipelt a tánctér felé. Lányos zavaromban meg sem tudtam szólalni, csak mentem utána, amíg oda nem vezetett hozzá. Tág szemekkel bámultam.

- Bálint! Ő itt... - rám pillantott, én meg elhűltem. Most tényleg az van, hogy bemutat neki?
Eszter vagyok - mondtam, miközben Bálint le sem vette rólam a szemét. Kezet fogtunk, de a tekintetünk egy percre sem engedte el a másikét. Annyira fura szituáció volt, hogy most már innen is menekülni akartam.

- Vigyázz Gergővel! - szólalt meg végül Bálint. - A bátyám nagyon rámenős.

Itt jöttem rá, mi történik. Az én álomhercegem pont annak a fiúnak a testvére, aki engem kiszemelt! Ráadásul nem is tetszik. Nem is akarok táncolni vele, csak Bálint kék szemeit látom magam előtt, még akkor is, amikor már Gergővel lassúzok valami borzalmas számra.

- Mire gondolsz? - kérdi.

- Nem gondolok semmire.

- De, látom, hogy valamin nagyon agyalsz... szerintem tudom, mit szeretnél - fura mosoly volt az arcán.

- Csókolj meg!

- Tessék?!

"Mi az, hogy csókolj meg? Hogy, lehet valaki ilyen barom?" - gondolom magamban. Ha meg akar csókolni, tegye meg, de hogy én őt...

- Azt mondtam, csókolj meg!

- Nem foglak - vetettem oda félvállról a választ, és már futottam is kifelé az ajtón, mert éreztem, dühös lesz, amiért elutasítottam.

Nem is néztem hátra, csak átszaladtam az utcán, egészen a parkig, ahonnan már csak két utca a mi házunk, és sírtam. Sírtam, mert szörnyű volt az este, mert láttam, ahogy Bálint egy másik lánnyal smárol. És sírtam, mert elszalasztottam őt örökre. Leültem egy padra, és próbáltam megnyugodni, de a könnyek csak jöttek.

- Segíthetek valamiben? - hallottam hirtelen egy hangot.

Felnéztem, és ott állt ő, álmaim netovábbja, egyedül. Azzal az oroszlánsörényével és a gyönyörű mosolyával. Nem szóltam semmit, és ő sem próbálkozott azzal, hogy szóra bírjon. Csak megfogta a kezem, és hazakísért. Hazakísért akkor este, és onnantól kezdve minden nap, 50 éven át.

Farkas Nóra

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?