Úgy döntöttem, anya leszek, és nincs jogod beleszólni!

- Mi a baj? Nagyon megváltoztál az utóbbi hetekben. Bármit mondok vagy kérdezek, az csak egy flegma válaszra érdemes részedről.

- Tudod, anya... - Kinga az elmúlt napokban már ezerszer elpróbálta, hogyan fogja elmondani a nagy hírt az anyjának. Tudta, hogy tovább már nem halogathatja a mondandóját. Éppen ezért, nagylány módjára belefogott. - Tudod, anya, úgy döntöttem, elköltözöm.

- Honnan szeded ezt a hülyeséget? Mégis hova? Hogy gondolod ezt? Miből fogsz megélni?

Kinga édesanyjának a vérnyomása pillanatok alatt az egekbe emelkedett. Az arca kipirult, és mint valami sportolónak, még az izmai is megfeszültek. Kérdések ezrei cikáztak benne, hirtelen azt sem tudta, melyiket vágja a lánya fejéhez. Érezte, hogy ez most nem valami tinilányos vicc, és hogy a düh átveszi a teste és a józan esze felett az irányítást.

- 21 éves vagyok. Egyszer végre hallgass már végig ebben a rohadt életben! Nem vagyok már gyerek. Összeköltözünk Tomival. Terhes vagyok.

A hír villámcsapásként érte. Kinga anyja nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy üvöltsön. Legszívesebben felképelte volna a lányát, de a kezében csak annyi erő maradt, hogy meg tudjon támaszkodni a konyhaasztalon. Kudarcot vallott. Az elmúlt 25 év erőfeszítései, minden amit a lányáért tett, felesleges volt. Csődöt mondott. Az ő kislánya, a család szeme fénye terhes.

Az egész környék a lány csodájára járt, dicsérték az eszét, a szépségét. És erre tessék. Micsoda szégyen! Ennél nagyobb megaláztatást aligha okozhatott volna neki Kinga. Mindenki rólunk fog majd pletykálni - gondolta.

Forrás: Shutterstock

- Erről szó sem lehet. Mégis mit képzelszt te magadról? - kezdte cseppet sem nyugodt hangon. - Mi lesz a főiskolával? Az utolsó évben otthagyod?! Ezért fizettünk ki apáddal több százezret, hogy még egy rendes szakmád se legyen?

- Anya, Tominak van munkája, jól keres. Meg fogunk élni, ne aggódj, nem leszünk a terhetekre. Mi már megbeszéltük és döntöttünk. Megtartjuk a gyereket, ha tetszik neked, ha nem. Az ő szülei támogatnak bennünket.

- Eldöntöttétek? Mind a ketten otthon éltek, mégis miről döntötök ti? És ha már itt tartunk, Tomi ide be nem teszi többé a lábát. Három hónap után felcsinál, te meg hagyod és asszisztálsz ehhez az egészhez? Erre neveltünk?! Takarodj a szemem elől! Remélem, akkor is ilyen bátor leszel, mikor apádnak meséled el a történteket.

Nem ezt az életet szánta a lányának. Tisztességes iskola, tisztességes munkával, egzisztenciával. Esküvő, család, gyerekek - ebben a sorrendben. "Erre jön ez a taknyos, és úgy csinál, mint aki ért az élethez. Mintha bármi fogalma is lenne arról, hogyan működik a világ. Egy normális kapcsolata sem volt, most meg babás-mamást akar játszani. Aztán majd egy év múlva nevelhetem én fel a gyereket. Hát abból bizony nem eszik, betelt a pohár!" 

Az újdonsült nagymama némán hergeli tovább magát, miközben a megszokott rend szerint nekiáll főzni a konyhában. Mert ugye, olyan nem lehet, hogy nincs meleg vacsora az asztalon.

Kinga egy újabb vereséggel a zsebében bevonult a szobájába, hatalmas ajtócsapással kiegészítve a teátrális jelenetet. Telefonnyomkodás, üzenet Tominak. Azonban az üzenet tartalma most eltért az eddig megszokottól: "Felnőttem. Kiálltam magamért és a gyermekünkért."

Kinga történtetét B. Barbi jegyezte le.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?