Kertvárosi ház eladó, terasszal és egy őrült szomszéddal!

Amikor Zsuzsa és Béla lekötött pénze lejárt, eladták a lakásukat és a hétvégi nyaralót, és vettek egy házat abban a nyugodt kertvárosi övezetben, amit évekkel ezelőtt kinéztek maguknak.

Úgy tűnt, a szomszédokkal is jól jártak - még sok évvel korábbról ismerték Laci bácsit. Az öreg nagy betyár hírében állott. Az a fajta ember, akiből dőlnek a handabandás sztorik, és sanda gyanúval hallgatod minden szavát, mert sose lehet tudni nála, hogy mikor tódít, és mikor mond igazat.

A ház felújítása egy kisebb vagyonba került, és bár hátráltatta őket a tény, hogy ikerház lévén Laci bácsinak mindenbe bele kellett egyeznie, aránylag zökkenőmentesen zajlott a dolog. A kert felőli oldalon, a kerítésen tátongott egy kiskapura való, nyitott szakasz. Az előző tulaj mesélte, hogy hosszú időn át beosztottja volt Laci bácsinak, és a kollegiális jó viszonyt idehaza is megőrizték. Összejártak szalonnát sütni, bográcsozni, és nyaranta együtt borozgattak a kertben, miután leszállt az este.

Költözés után Zsuzsa egy nap arra eszmélt, hogy valaki hangosan ráköszön. Nem volt ez szokatlan, csakhogy ezúttal a saját konyhájában esett meg vele, ahol az ember ritkán számít hasonlóra.

- Jaj, Laci, hát te meg hogy kerülsz ide? Béla engedett be?

- Dehogy! - nevetett az öreg. - A kert felől jöttem, ahogy szoktam - mondta, és azzal a lendülettel letelepedett az ebédlőasztal mellé, a sarokba.

- Vigyázz, az a szék a gyereké! Leszakad alattad! - figyelmeztette Zsuzsa, merthogy az öreg jócskán túl volt a száz kilón.

- Dehogy szakad! - hahotázott Laci bácsi hegyeket rengető hangon. - Mindig itt ülök, ez az én helyem.

- Lehet, hogy eddig így volt, de hidd el, a gyerekszék nem felnőtt súlyának való. Laci bácsi legyintett.

- Megkínálsz egy kávéval, Zsuzsikám?

- Persze, persze... − felelte a nő, és készséggel lefőzött egy adagot.

Forrás: Shutterstock

Laci bácsi aztán minden hétvégén, pontban délután kettőkor megjelent a kávéjáért. Amikor egy este a házaspár kitalálta, hogy szalonnát sütnek, akkor érte őket a következő meglepetés. "Ez a tűzrakó hely teljesen szét van égve. Csupa repedés..." Miközben készülődtek a sütéshez, az öreg odaát borozgatott. Amikor már jó illatok terjengtek, átküldetett a feleségével egy pohárkányit. Cserébe csak csöpögtetett kenyeret kért. Meg szalonnát. És kolbászt. Végül átjött, és ő maga is a tűz mellé telepedett. Amikor aztán a másik szomszédtól hallották, hogy Laci bácsiék soha sem sütnek szalonnát, és nem is bográcsoznak, az új lakók komolyan gyanakodni kezdtek.

- Láttad, hogy az öreg szalonnasütője olyan, mintha sose használták volna? - kérdezte a férjétől az asszony. - Emlékszel, mit mondott az előző lakó? Hogy az öreg beosztottja volt...

- Aham - bólintott Béla. - Kezdem gyanítani, hogy miért is volt nekik olyan sürgős a költözhetnék.

Hamarosan kiderült, hogy Laci bácsi egészségügyi sétája is az ő kertjükön vezet keresztül. Pont a gyümölcsfák alatt. Merthogy neki az se volt, csak néhány tujája. "A gyümölcs parasztnak való." Pedig annak ellenére, hogy menni is alig bírt, állítólag még teniszezni is eljárt. A taxis haverja furikázta oda és vissza. Hogy aztán valóban oda mentek-e, az rejtély. Meg az is, hogy hogyan teniszezett.

Ahogy beköszöntött az ősz, és esni kezdett az eső, az újdonsült háztulajdonosok ráeszméltek, hogy több ponton is beázik a tető. Ekkor jött az igazi feketeleves. Volt még némi megtakarításuk. Felfogadtak hát egy neves építészt. Ám Laci bácsi hallani se akart róla.

- Ki a franc ez az ember? Miféle építész? Miféle referenciák? Hazudik! Meg ti is! Ez ikerház! Felőlem aztán rátok is omolhat a tető, de nem fogjátok az én tulajdonom értékét csökkenteni az új tetőtökkel! Én befolyásos ember vagyok, majd meglátjátok.

Az öreg három kivitelezőt üldözött el a baráti kapcsolatain keresztül kirendelt újabb és újabb vizsgálatokkal, és indokolatlan ellenőrzésekkel. Mire elkészült az új tető, csaknem háromszor annyit költöttek rá, mint amibe legjobb esetben is kerülnie kellett volna.

Abban az évben Laci bácsi egészsége megcsappant. Az utcában lakó rokonai Zsuzsáékhoz is becsengettek:

- Fogjunk össze, segítsünk! - mondták. - Szegény felesége nem bír egyedül főzni, meg a háztartást vezetni.

- Segítsenek a rokonai! - felelték ők.

Azzal belevágtak a felújítás legutolsó szakaszába. A kerteket elválasztó kerítésre kiskapu került, arra pedig lakat. Ez aztán olyan jó döntésnek bizonyult, hogy egy idő után még a kulcsot is "elvesztették".

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek