Ki szabad lépni egy fájdalmasan szürke házasságból?

István egyedül ült a padon. Úgy döntött, a peronon várja meg a vonatot. Rég volt ilyen gyönyörű a tavasz. Ez mindig az újrakezdésre emlékeztette.

Ő is válaszút előtt állt, és döntött. Hátizsák, laptoptáska és egy bőrönd volt mindene, ami az új életéhez kell. Na meg Éva, ha eljön...

Volt ideje átgondolni az elmúlt éveket. Korán nősült, most már azt mondaná, meggondolatlanul. Hamar jött az első gyerek. Györgyi ma már egyetemista. Ibolya nem akart másikat, és inkább a lányának élt, mint hármójuknak. Ő viszont több figyelmet szeretett volna, de a felesége mellőzte. Mégis elfogadta ezt, mert imádta a gyerkőcöt, és neje mindent megtett a lányukért és a háztartásért.

A fiuk viszonylag későn született, nem várt gyerek volt. A férfi rengeteget dolgozott, igyekezett mindent megadni a családjának. A nehézségek ellenére boldogok lehettek volna, ha Tomi nem betegszik meg és nem veszítik el...

Ibolya összetört, és minden keserűségét férjére zúdította. "Ha több pénzt adtál volna az orvosnak, a fiam még most is élne!" - zokogta. Pedig ő hitelt akart felvenni, hogy fizesse a kezelést, de a doktor már lebeszélte - nem tehettek semmit.

Végleg megroppant a házasságuk, együtt maradtak, de a nő kerülte a férje minden közeledését. István igyekezett jó társa lenni - remélte, hogy idővel visszatalálnak egymáshoz.Györgyi is elhidegült az apjától, de azért elvárta, hogy mindent megadjon neki és taníttassa - bármennyibe is kerül. István egyetlen mentsvára a munka maradt. A főnöke javasolta, hogy pályázza meg azt az új állást, támogatja.
István őrlődött.

A döntésében végül egy pár napos továbbképzés segített, ott ismerte meg a szolid, halk szavú Évát. Neki sem volt boldog a magánélete. Élettársával felépítettek egy vállalkozást és egy gyönyörű házat, mégis folyton azt éreztette vele a párja, mennyire értéktelen és unalmas. Idővel különmentek, így a nő is a munkába temetkezett, emellett növényeket gondozott a lakásában. Szomszédai csodálták a virágait, de összesúgtak a háta mögött, akárcsak kollégái. Sorsszerű volt, hogy találkoztak a továbbképzésen.

Forrás: Shutterstock

A férfi csinosnak találta a szemüveges, kontyos, kissé zárkózott nőt. Évának is tetszett az őszülő hajú, figyelmes, kedves férfi, aki mindig gondterheltnek tűnt. A nap végén a két vállalat munkatársai együtt szórakoztak a városban, míg ők egész éjjel a szálláson beszélgettek. Olyan jó volt megnyílni egymásnak. Érezték a másikban forrongó vágyat, de nem akartak meggondolatlanok lenni. Aztán mégis összebújtak - csodás volt érezni egymás ölelését.

A tanfolyam után hazautaztak a szürke életükbe. István megkereste e-mailben Évát, aki félve válaszolt, mert mégiscsak egy házas emberről van szó. Lehet, már így is messzire ment, de pár levélből nem lehet baj... Egyre többet beszélgettek, és mindkettőjükben megfogalmazódott a kérdés: "Mi lenne, ha...?" Végül imádott hivatásuk segített dönteni. Évát előléptették, de ehhez költöznie kellene, és István állásajánlata is élt még.

Együtt utaztak el, hogy albérletet keressenek. A férfi a munkára fogta a távollétet, a nőt nem kérte számon senki. Gyorsan találtak egy pici, de szép lakást, majd együtt töltötték a hátralévő időt. Maradni akartak, de volt még mit elrendezniük... és meg is tették.

Egy csinos nő sétált a vágány mellett. Kiengedett hajába belekapott a tavaszi szél. Kezében frissen megváltott vonatjegyet tartott. Szolid ruhája kiemelte nőies alakját. Cipője kopogása felhívta magára István figyelmét. A tekintetük találkozott. Első pillanatban meg sem ismerte az újjászületett Évát.

- Egyfelé megyünk? - kérdezte a nő. A férfi felállt és megcsókolta.

- Remélem! - válaszolta mosolyogva.

Végre együtt voltak, hogy újra kezdjék az életet. Különleges nap volt ez - még a vonat is pontosan indult.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock 

    Ezt olvastad már?