16 év, "se veled, se nélküled"... Mikor lesz ennek vége?

Elég volt egy illat, egy érzés, ami megmagyarázhatatlanul hozzád kötött. Várom a találkozást, de ugyan miért is? Mi értelme? Húzódik már egy ideje ez a dolog kettőnk között...

16 év. Ennyi idő alatt sem tudtuk eldönteni, hogy mi is van köztünk. Olykor szerelmet érzünk, de van, hogy csak szimpla szenvedélyt, fellángolást, amit rendszerint összekötünk a szívünket érintő csalódásokkal. Mindig a másikra várunk, hogy megtegye azt a bizonyos lépést, ami továbblökhetne minket. Várunk, várunk és szép lassan eltelnek felettünk az évek.

Válaszokat remélünk olyan kérdésekre, amelyeket nyíltan fel sem tettünk a másik szemébe nézve. És, ami ettől is több, magyarázatot - pedig még jogunk sem lenne remélni, követelni meg végképp nem.

Biztosan te is érezted már azt, hogy itt a vége, elég, abbahagyod, nem bírsz várni. Mondd, miért van az, hogy újra és újra visszatalálunk egymáshoz? Belépek az ajtón, hallom a víz csobogását, követem a hangot. Ott állsz, egyből észreveszel. Hiányoztál. Eszméletlenül hiányoztál... Alig bírom kivárni, hogy kiszállj a zuhany alól, már ölellek és csókollak.

Gyorsan lekapom izzadt testemről a ruhát, amit te gondosan elhelyezel a szék karfáján. Meglepő volt számomra, hogy így teszel, nekem még ez is annyira bensőséges. Beállok a zuhany alá, engedem fáradt testemre a finom meleg vizet. Akkor veszed le a pillantásod rólam, mikor a kezemmel egy kört írok le jelzésként, hogy most egyedül folytatnám. De egy perc sem telik el, máris ott vagy újra. Türelmetlen vagy.

Forrás: Shutterstock

Gyorsan befejezem, és az általad hozott törölközővel próbálom szárazra törölni magam, bár meg kell valljam, jóleső érzés vizes testemnek a tested közelsége. Imádom a bőröd, az érintésed, a szavaid. Meztelenül járkálunk a lakásban, fényképeket nézegetve, némelyeknek elmeséled keletkezésük részleteit. Szeretem hallgatni, ahogy beszélsz, ahogy mesélsz. Fogom a kezed, húzlak magam után, engedelmesen lépkedsz a nyomomban. Nem akarlak elengedni. Két nap híján két hónapja nem találkoztunk. Egy hónapért egy erőteljes harapás jár a számba... Szinte egyből meglátszik a nyoma, így a másodiktól eltekintesz.

Csókolsz, simogatsz, ölelsz, figyelsz rám. Mámorosan sóhajtok, már a kezem harapom, hogy visszatartsam a kéjtől kitörő hangokat. Vártam rád, vágytam rád. Minden éjjel, minden nappal, minden pillanatban.

Most boldog vagyok, vidám és felszabadult. Egymáshoz bújva, merengve szívjuk a jó szex utáni cigarettánkat. Egymáséi voltunk, de csak rövid időre. Felhozod az utolsó találkozásunkat, a hibákat, amit egyetlen dolog miatt ismét halmozni kezdtünk. Igazat is adok, meg nem is. Beszélgetünk. Leültetsz a kanapéra, és kíváncsian várod, hogy elkezdjem mondani, mi történt velem, mi jár a fejemben.

Figyelmesen hallgatsz, van hozzáfűznivalód - látszik, hogy érdekel. Tudom, ha hónapok múltán kérdeznék rá, hogy abban a pillanatban miről beszéltünk, milyen gondolatok kavarogtak a fejünkben, te akkor is emlékeznél rá. Azt is pontosan felidézed, mikor voltam először szoknyában, amitől olyan csajos voltam. Miről írtam neked először, és még sorolhatnám. Jobban emlékszel ránk, mint én.

Eltelt az idő, indulnom kell. A kérdésedre, hogy mikor találkozunk újra, magam sem tudom a választ, csak remélni tudom, hogy hamarosan. Addig is a gondolataim állandóan körülötted forognak, és bár nem írok minden pillanatban üzenetet neked, a szavaim akkor is téged keresnek...

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Szabó Anna

    Ezt olvastad már?