Csak egy normális nőre vágyom - miért nem találom meg?

A csillagok és a hold fénye halványan bevilágította az udvart. Egy szál gatyában ült a teraszon, meztelen felsőtesttel. Fásultan konstatálta, hogy lehűlt a levegő és kezd borzongani, de semmi kedve nem volt bemenni a házba.

A telefon többször pittyegett. Sorban jöttek az üzenetek, ám egyiket sem nézte meg. Ma este nincs kedve ehhez. Feró és a többiek kb. 8 éve ugyanazokat a poénokat tolják. Szombat van, elmehetne velük lógni valamelyik szórakozóhelyre, de ez már rohadtul unalmas. Öt éve még kielégítette, ma kevés. Mást akar. Más elfoglaltságot, más arcokat, másfajta tekintetet - más életet. És unja már, hogy folyton ő a lúzer a csapatban.

Feró például egy seggfej. Közönséges, néha egyenesen bunkó, mégis havonta cserélődnek a nők az ágyában. Mintha mazochisták lennének, meg vannak veszve érte. A múltkor is hogy lealázta azt a vörös kiscsajt! Csóri csak bámult, nem szólt semmit, csak a szempilláján csomósodott össze a festék a könnyektől. Aztán lelépett - de már egy óra múlva írt egy üzit Ferónak, hogy "Bocsika, túlreagáltam. Gyere fel, ha meguntad a piálást, várlak az ágyban..."

"Én meg csak egy normális nőt akarok - gondolta, megborzongva a hidegtől, majd bosszúsan rágyújtott egy cigarettára. - Csak egy normális nőt. Olyat, aki nem hisztis, nem a pénzre hajt, nem játszmázik, nincs elszállva magától, de van tartása.

Mi a francért vagyok kevesebb Ferónál? Mitől vagyok kevesebb a többinél? Mi van a nőkkel, csak a szemét pasik kellenek nekik? Akik alázzák őket, vagy rohadt sok pénzük van?" Bosszúsan ledobta a gyufát az asztalra, aztán fejcsóválva felállt. Nem akart tovább gondolkodni, mert nem tudta a választ. Inkább bement a házba, és bekapcsolta a tévét, hogy megnézze a Helyszínelők újabb részét. Jobb híján.

Fogalma sem volt róla, hogy alig öt utcányival arrébb egy lány borospoharat szorongatva, a térdét felhúzva kuporog a tévé előtt. És ugyanazt a sorozatot nézi. Üres tekintettel, mert látszólag ugyan a képernyőre bámul, de az esze máshol jár. Az exein, a barátnőin, a munkáján, a magányán, az életén. Egyedül töltötte az estét, nem volt kedve elmenni sehova. Pedig szombat van. Lemehetne a csajokhoz, de évek óta ugyanaz a műsor. Régen jó volt, izgalmas, érdekes. Ma már mást akar. Más elfoglaltságot, más arcokat, másfajta tekintetet - más életet. És unja már, hogy folyton ő a lúzer a csapatban.

Forrás: Shutterstock

"Annyi hülye picsa van, aki párkapcsolatban él - tűnődött elkenődve. Sóhajtott egy nagyot, belekortyolt a borba, és magához ölelte a kanapéra felugró kutyát. - Elkényeztett libák, akik visszaélnek a pasik szerelmével. Aranyásók, akik csak a pénzre hajtanak. Hisztikirálynők, ostoba drámákkal és jelenetekkel.

Én meg csak egy normális pasit szeretnék. Egy férfit, aki nem csak szexet akar, van humora, határozott, de ki meri mutatni az érzéseit. És ÉN kellek neki, senki más. Miért nem találok ilyet? Mind csak a hülye nőkre buknak? Miért nem léteznek normális férfiak?!"

Leszállt a hold. Lassan mindkettőjüknél kihunytak a fények. Úgy aludtak el, hogy automata kikapcsolásra állították a tévét, mert a csend az egyedüllétet jelentette - kellett valami zaj, hogy kiüsse a magány tudatát. Hétfőn dolgozni mentek. Délután a lány futott, a fiú a kedvenc edzőtermében próbálta kikapcsolni az agyát.

Este két egymás melletti bárban iszogattak a barátokkal. Darálták a hétköznapokat, élték az életüket, és közben rettenetesen vágyódtak valaki után. Talán egymás után. De sosem hitték el, hogy létezik a másik. És sosem találkoztak.

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Gretától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Greta stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?