Miért ámítod magad pozitív mantrákkal, miközben szenvedsz?

Erős vagyok, szép vagyok, elég vagyok... ja és pozitív! Nem nézek hátra, hiszen nem abba az irányba megyek. Elhatároztam, hogy boldog leszek, ami persze nem kötelező. Hiszen minden csak egy lehetőség.

Bármi, ami jön, okkal jön, és én sem fogok megvakulni attól, hogy a dolgok napos oldalát nézem. Mire délután hazaérek, túl vagyok tizenhat aforizmán és negyvenhat inspiráción. Estére mantra túladagolásban szenvedek. A hashtag birodalom mindenkit beszippant.

Feltűnt már, hogy egyetlen lépést sem tehetsz anélkül, hogy ne kapnál minden sarkon egy marék életigazságot? Kettős kereszttel és chia maggal. Emojival és Coelhóval. Mindenki úszhat a napi örömtengerben: szinglik, kispapák, üzletasszonyok, értelmiségiek és pesszimisták.

Ha szerencsés vagy, mire beérsz az irodába, csak két megállótábla ad életvezetési tanácsot, de ha napközben a közösségi médiában szörfölsz, menthetetlenül mantranyuszi leszel. Ebédnél jöhet a #higgymagadban papírpohár, délután egy kis baráti pozitív vibe telefonon, este pedig irány a bár, ahol a falon szolidan villog a felirat: a boldogság ragadós, add tovább!

A mindig készen álló mantrák korát éljük, melyek bögrén, vászonzsákon, bugyikon hirdetik, hogy légy szabad és testpozitív. Hát ki ne örülne egy reménymorzsának, amikor fájdalom szaggatja a lelkét? Ki ne akarna belekapaszkodni egy falatnyi bölcsességbe, amikor nem tudja, mi legyen a következő lépés? Én is bevallom: néha jóleső érzés egy velős gondolat mormolása, de szorongást vagy depressziót még nem gyógyítottak meg az Insta napi kis pozitívjával.

Aki küzdött már bármilyen érzelmi nehézséggel, pontosan tudja, hogy milyen erősek a gondolataink, különösen a negatívak. Mindent befolyásolnak: hogyan kelünk fel, mit gondolunk a világról, a szomszédról, hogy reagálunk egy érzékeny helyzetben, mivel sokkoljuk magunkat elalvás előtt.

Forrás: Shutterstock

Épp ezért nem mindegy, hogy mivel etetjük az elménket. A hashtag bon mot-k könnyedén beégnek az agyunkba, ám közel sem biztos, hogy segítő gondolkodási módokat teremtenek. Érdemes újra elolvasni a kedvenc mondásaidat - akár Coelho, akár Platón -, amelyek a személyiséged ellen dolgozhatnak. A gondolkodás nélkül ismételt tételek csak fenntartják a szorongást, és minden alkalommal megerősítik a rossz mintákat.

Évezredek óta izgat minket, miért vagyunk itt, honnan jöttünk, hová megyünk, de a hashtagmámor nem ösztönzi a gondolkodást. Leegyszerűsíti az életet, ami mögött megbújhat a félelmünk. A jeges rémületünk attól, hogy nem tudjuk, megfelelünk-e a társadalmi szerepnek. Hogy kiüresednek a kapcsolataink, hogy kiégünk a munkától, hogy nincsenek stabil hitrendszerek, és még a világot sem tudjuk megmenteni. Csak mi maradunk és a bankkártyánk, amivel vehetünk egy pozitív feliratot. Hiszen tudod, állandó fejlődésben kell lenni.

A nagy inspirálódás közben pedig álmosoly mögé rejtjük a szenvedésünket, szégyenünket, féltékenységünket, irigységünket. Elfojtjuk vagy minimalizáljuk ezeket az érzéseket, hiszen pozitívan kell gondolkodni.

De vajon eltűnik-e attól a negatív oldal, ha nem nézed? Nemigen. Ha elfojtod a frusztrációidat, saját magadnak hazudsz. Ha pedig elveszíted a kapcsolatot önmagaddal, hogyan várhatod másoktól, hogy hozzád kapcsolódjanak? Szomorúnak lenni nem időpocsékolás, ha pedig kimondod a legfájóbb érzéseket magadnak, az igazi bátorság.

Úgy érdemes magunkkal törődni, hogy megpróbálunk egyensúlyban maradni. Kilépünk a "kellene" és a "muszáj" bénító szorításából, a fekete-fehér gondolkodásból és az összehasonlítás csapdájából, amely kétségbeesetté tesz bennünket. Így elérhető egy közel harmonikus állapot. És ugye tudod, hogy a #belsőbékeazújsiker?

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek