Fáj, hogy nem fáj a hiányod - sosem találom már meg a szerelmet?

Mindkét lábamat felhúzom az ülésre, a térdeimet átölelve szorongatom a tenyeremben a még meleg kávéspoharat. Borzongok a hidegtől - pedig úgy képzeltem el ezt a régóta tervezgetett utazást az Adriára a legjobb barátnőmmel, hogy majd a boldog izgatottságtól fog kirázni a hideg.

Anna sóhaja szinte belefagy a csillagfényes nyári éjszakába. Aztán eltolja magát a motorháztetőről, és odaszól nekem, hogy engedjem a kormányhoz, ettől a parkolótól ő vezet tovább. Menekül a gondolatai elől. Ő az utat nézi, én időnként a vonásait fürkészem. Mindig azt mondja, hogy szeret úton lenni, de én átlátok rajta: mindennél jobban vágyik a megérkezésre.

Csak űzi magát - saját magától menekül. Időközben, letérve az autópályáról, szerpentinessé válik az út. Minden kanyar iszonyat mélységes szakadék, panoráma és veszély. Amilyen könnyed határozottsággal tartja az autót az aszfalton, olyan mereven igyekszik a mindennapokban elkerülni a kiszámíthatatlanságot. Pedig az élet nagyon nem erről szól.

Egy késő tavaszi estén történt, hogy néhány baráttal borozgattunk a Deákon, amikor hozzánk verődött egy másik társaság. Kíváncsian figyeltem, vajon mit kezd Anna azzal a helyzettel, hogy az egyikük, Márk, folyamatosan a közelébe akart kerülni. Lépett egyet a férfi felé, majd azonnal vissza is táncolt. Imponált neki a fiú csillogó tekintete, kedves szavai, de a lelkesedését nem bírta viszonozni. Nem mozdult meg benne semmi, nem vágyott Márk érintésére.

Azért később adott kettejüknek esélyt, hátha megtalálja benne a lelki társát - vagy legalább megszokja a férfit. Ritka szép lelkű embernek ismerte meg, Márk viszont nem akart a játékszere lenni - indulás előtt ellátogatott Annához jó utat kívánni és a helyzetüket tisztázni. A barátnőm végül nem tudott hazudni sem neki, sem magának.

Forrás: Shutterstock

Most pedig bántja őt a lelkiismeret, amiért nem tudja igazán bánni ezt az elszalasztott lehetőséget. Hiszen elengedett egy csodálatos embert, aki mellett örök biztonságban élhette volna a megbecsültség érzésével kipárnázott életét. Én viszont másképp látom mindezt: Márk sokkal többet érdemel annál, hogy a szerelme csak egy mentsvárat lásson benne, és ne a férfit.Annát is bántotta volna a tudat, hogy szabadon kellett volna engednie őt.

Jobb, hogy nem bünteti magát azzal, hogy egy olyan férfi mellett marad, akit kevésnek érez maga mellé. Mert ő nem gonosz, csupán bátortalan. Nagyon is vágyik valakire, akivel szikra lobbanás lesz az első találkozás, akivel ugyanazokra a gondolatokra perdül táncra az elméje, akinek a karjai között elolvadhat minden távolságtartása. Akinek a kezébe adva kezét menetelhet tovább az úton, egymás szabadságába horgonyt vetve.

Hogy talál-e valaha is ilyen társat magának? Nem tudni, mit tartogat számára a szerencse. Viszont ennek a lehetőségnek az elszalasztásával újabb lehetőségeket adott magának. Így legalább, mielőtt elkötelezné magát valaki mellett, megtalálhatja a saját magába vetett bátorságát. És végre azok felé indulhat, akik iránt valódi érdeklődést érez.

Ehhez pedig, nincs mese, meg kell tanulnia hinni abban, hogy ő is értékes és szerethető ember. Már csak el kellene ezt magyaráznom neki. Majd... amikor az első reggeli napsugarak belekortyolnak a limonádénkba, egy tengerparti teraszon ünnepelve a most kezdődő vakációnkat.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?