Sebek nélkül bántalmaztál, a lelkemet nyomorítottad meg!

Úgy kezdődött, hogy azt mondtad, szereted a fiatal, romlott lányokat, én meg úgy gondoltam, egyik sem vagyok. Aztán, mikor mégis összejöttünk, azt hittem, ez csak valami csoda lehet.

Olyan rajongással ugrottam fejest a kapcsolatunkba, hogy észre sem vettem: eleve hátránnyal indulok.

Manipulálás

Tökéletes szerető voltál. Mindig kedves, megnyerő, a hangod sem emelted fel soha. A kisugárzásod lányregénybe illő volt, a határozottságod imponáló, a figyelmességed lenyűgöző. Azt láttam otthon, hogy a férfira istenként kell nézni, és te voltál az első, akire így tekintettem. Egyszerűen nem találtam benned hibát. Aztán, amikor már tökéletesen körbefontál mézes madzaggal, és érezted, hogy mozdulni sem tudok a sok ragacstól, kezdted kiszívni belőlem az életet. Azért, hogy egy akarat nélküli börtönben éljek, és életem végéig szolgáljalak.

Alternatív valóság

Elhitetted velem, hogy minden, amit addig gondoltam az életről, boldogságról, magamról, tévedés. Egy igazság létezik, és az a tiéd. Persze ahhoz, hogy a valóságodban soha ne kételkedjek, arra volt szükséged, hogy minél kevesebb információhoz jussak. Ezért elszigeteltél a családomtól, akik felnyithatták volna a szemem. A barátaimtól, akik látták, hogyan változom át, sajnos nem pillangóvá, hanem pillangóból vissza bábbá. Ha pedig esetleg olvasni mertem valamilyen önfejlesztő könyvet, neked mindig volt rá magyarázatod, miért hülyeség az egész.

Kegyetlen őszinteség

Ha úgy éreztem, épp tökéletes az életem veled, és mindent jól csinálok, akkor bedobtál egy kis morzsát a gépezetbe. Úgy csináltál, mintha csak egy apró semmiség lenne, de közben igazi sunyiságok voltak:

  • Normális, hogy neked tetszenek más lányok, és ki is kezdesz velük.
  • Normális, hogy úgy szeretnél velem élni, hogy közben azt csinálsz, amit akarsz.
  • Normális, hogy nem tervezel velem jövőt, de közben biztosítasz arról, hogy amíg élek, mellettem maradsz és fogod a kezem.

Azt mondtad, igazából örüljek, hogy őszinte vagy ezekben a kérdésekben és nem hazudsz, mint minden más férfi, aki monogámnak vallja magát. Így visszaolvasva, én is érzem, mekkora átverés volt az egész, de abban az időben még a saját megalázásomat is ajándéknak éltem meg tőled.

Forrás: Shutterstock

Hazugságok

Azt gondolná az ember, hogy aki ilyen "őszintén" közli az elvárásait, az sosem hazudik. Pedig mindennaposak voltak a piti kis hazugságaid. A fel nem vett telefonok, a mellébeszélések, a magyarázkodások, a tények elferdítése, a szavaim meghazudtolása, a hárítások... Mind egyre sűrűbb és egyre szembeötlőbb volt, ahogy teltek az évek.

Verbális bántalmazás

Ma már nem kérdés számomra, hogy bántalmazó voltál. Az egész taktikád arra épült, hogy senkinek érezzem magam. Hülyének. Egy szerencsétlennek, aki talán még levegőt se venne, ha te nem mondanád, mikor kell. Hogy azt higgyem, soha semmire sem vinném nélküled, mert semmire sem vagyok jó. Milyen szerencsém van, hogy találkoztunk! Hiszen nélküled éhen halnék. Te hoztad az életembe a fényt, a boldogságot, a biztonságot... Külső nyomok nélkül bántalmaztál, a lelkem nyomorítottad meg.

Szerencsére kiszálltam. 10 év után, közös gyerek nélkül. 3 évembe került, hogy képes legyek elhagyni téged. További sok évembe, hogy elfogadjam, nem az vagy, akit annak idején képzeltem.

Senkit nem hitegetnék, hogy könnyű kiszállni egy ilyen kapcsolatból - de megéri. Mindent kárpótol, amikor az ember először vesz mély levegőt a másik nélkül, és felszabadul a nyomás alól. Amikor megbizonyosodik arról, hogy nem lesz halott, sem egy sikertelen senki. Sőt! Önmagára talál, és elkezdi végre a saját életét élni.

"Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?