Hogyan dicsérj helyesen?

Olyan furcsa, hogy egyeseknek mennyire nehezére esik dicséretet adni, azt mondani, hogy "nagyon büszke vagyok rád", "ezt tök jól csinálod", és PONT. Néhány embernek muszáj folytatnia ezeket a mondatokat a bűvös "de" szócskával: "Szuper ügyes vagy Pistike, DE itt kicsit kimentél a vonalból a színezéssel."

És ezzel egy pillanat alatt aláástuk Pistike minden önbecsülését. Biztosan a te életedben is van, vagy volt legalább egy ilyen DE típusú ember - egy általános iskolai tanár, egy volt, vagy rosszabb esetben jelenlegi főnök, vagy netán valamelyik szülőd.

Számomra sokáig nagyon dühítő volt ezeknek az embereknek a társasága, és ha tehetem, inkább a mai napig kerülöm őket. Persze, ha egyáltalán észreveszem, hogy mit csinálnak. A profibbak ugyanis olyan könnyedséggel tolják az arcodba, hogy: "aha, szép vagy, de egy kicsit rövidek a lábaid", hogy gondolkodás nélkül elkönyveled a veszteséget, és magadat okolod az alacsony termeted miatt. Én is megjártam a hadak útját emiatt, és mivel amúgy sincs topon az önbecsülésem, nagyon könnyű akár az egész napomat tönkre vágni ezzel.

A "de" előtti kedves szavakat duplán, sőt, triplán felülírja a mondat második fele. Az agyunk amúgy is előszeretettel hagyja előtérben a negatív élményeket, gondolatokat, és ha ráadásul még át is verték egy pozitív csalival, akkor egy laza düh is társul mellé.

A kedves szavak után egy pillanat alatt a mélybe húz a "de" utáni mondatrész. És a legrosszabb, hogy tehetetlen vagy. Hiszen az ilyen ember úgy érzi, hogy ő ad neked - szerintem viszont csak e mögé bújtatja a saját kishitűségét, ami gátolja a tiszta dicséretben -, hogy épít téged a "de" által. Közben pedig csak a mélybe taszít, és az sem segít, ha szinonimát használ. A "viszont" legalább olyan szemét megoldás ebben a helyzetben - bár tény, hogy választékosabb lesz tőle a mondandója.

Forrás: Shutterstock

Ha egy kicsit is gyenge lábakon áll az ember önbecsülése, azt a DE típusú ember felismeri, és rajtad keresztül próbálja növelni a saját egóját. Mert bizony, mint említettem, ez róla szól - nem rólad. Ha egyszerűen azt mondja, hogy "te egy kiváló szakember vagy", azzal az ő felfogása szerint meginog a saját kiválósága - mert az ő világában csak ő lehet tökéletes. Vagy legalábbis jól teljesítő. Ha elismeri, hogy a másik is az, akkor sérül az egyeduralkodása.

Ezt pedig nem engedheti, ezért kell a "de". Ha ezzel az apró szócskával és az utána következő kritikával kiegészíti a dicséretét, máris megerősítette a pozícióját. Viszont abba már nem gondol bele, hogy ezzel mit okoz a másiknak. Miért is tenné? Hiszen a mondat eleje pozitív volt...

Nem látja, sőt, nem akarja látni, hogy ilyenkor teljesen mindegy, mivel kezdte a mondandóját, a "de"-vel kőkeményen beletaposhat a másik lelkébe. A kérdés persze innentől az, hogy mi, áldozatok, mit akarunk ezzel kezdeni. Rá lehet mutatni erre a viselkedésre nála, talán célba is ér, talán nem.

Vagy megtanulhatunk a saját tudatunkkal játszani és megvizsgálni a kritikát, hiszen még az is lehet, hogy hasznos. És csupán a "de" árnyékában tűnik annyira negatívnak. Ha nem hasznos, akkor engedjük el, és figyeljünk a jóra! Ha hasznos, akkor építsük be az életünkbe, és legyünk hálásak érte! A legfontosabb, hogy ne a düh, hanem az ész oldaláról vizsgáljuk és kezeljük a helyzetet.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. ;)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek