Nem szégyen, ha fáj a magány!

A magányos, egyedül élő nőknek van egy mániája. Mindenáron el akarják hitetni a másokkal - és önmagukkal! -, hogy rendben van így a világ. A maguk elé tartott pajzsra a következő sor van írva: "Majd én megmutatom, hogy jól leszek egyedül is!"

Ám vannak olyan pillanatok, amikor hiába ámítod magad, hogy te bizony nagyon frankón vagy. Hiába olvasod el az összes életvezetési tanácsot az interneten, és hiába iratkozol be számtalan klubba. Hiába járod a szórakozóhelyeket a barátnőkkel - néhány koktél után még be is veszed, hogy jól van ez így -, idővel rájössz, hogy jól átdobtad magad a palánkon. Becsapod magad.

Mert amikor hazamész, és majd' beleszakadsz a magányba, hiába süt szépen a nap, valami mégis hiányzik. És te pontosan tudod, hogy a tortádból hűlt helyét találod a "magánélet" szeletnek. Pedig így nem gömbölyű, és nem egész. Ilyenkor a mamuszba bújtatott lábaddal odébb rúgod az összes "szeresd magad, és más is szeretni fog" kezdetű tanácsot. Mert igenis, jogod van ahhoz, hogy egy kicsit most ne szeresd magad. Mert egyedül vagy. Miért erőltetnéd magadra a "hú, de jól vagyok" sémát, amikor rohadtul nem vagy jól?!

Nem. Nem vagy jól. Merd kimondani! Merd felvállalni! Akkor is, ha elvárják a magányos nőktől, hogy érezzék jól magukat azért, mert most ezt osztotta nekik a sors. Egy frászt! Hogy manapság ezt nem sikk hangoztatni? Mi, nők, annyi mindent kimondtunk és kimondattunk már. Kiharcoltuk magunknak.

Mégis... önmagunknak se merjük bevallani, hogy kurvára szarul vagyunk egyedül. Hogy az egész barátnősdi, bulizgatás, önmagunk keresése mind az elterelő hadművelet része. Hogy ne figyelj arra, ami benned zajlik, hogy még véletlenül se merészeld rosszul érezni magad azért, mert magányos vagy...

Forrás: Shutterstock

Elhiteted a világgal, hogy te vagy a superwoman, aki tök jól elvan magában. Dolgozol, karriert építesz, szóval, nem kéne szégyellned a torkod szorulását, amikor a multiban meglátod a családi csomagolást.
Pedig igenis vannak ilyen nyomorult pillanatok. Persze, te próbáltad. A netes társkeresést, amikor három nap után lefordulsz az appról, és még a nyomát is kitörlöd a telefonodból. Bejártad már az összes helyet, ahol a potenciális társ felbukkanhat. De még mindig semmi...

És akkor betojsz. Az idő pedig megy, és már elgondolkozol azon, hogy veszel egy macskát. Majd zokogva a kanapéra rogysz, hogy macskás vénasszony lesz belőled. Pedig te főznél. Két személyre, pörköltet. Várnád azt a nyomorult Valentin-napot. Morgást akarsz hallani, ha az ágyban odadugod a másikhoz a hideg lábad. Szeretnéd, hogy akkor is szeressen valaki, ha reggel frizura helyett gólyafészekkel a fejeden ébredsz.

Miért fáj ezt nekünk beismerni és felvállalni? Valami elveszik? Valami megrendül? Odalesz a tartás? Kinek vetítesz? Még magadnak is. Merj sírni, ha egyedül vagy! Ha nem, akkor is. Merj szembenézni a szorongás békával a gyomrodban! Fogadd el végre, hogy esendő nő vagy, és vágysz arra, hogy szeressen végre valaki! Valaki olyan, aki meg is érdemli a viszonzást.

Egyetlen dolog van, amibe kapaszkodhatsz. Nem... nem a világmegváltó okosságokba az interneten. Abba kapaszkodj, hogy nem tudhatod, mi lesz majd. Nem láthatod a jövőt. Ez az egyetlen dolog, amiért holnap reggel is megéri felkelni. Mert lehet, hogy ez lesz az a nap.... vagy a következő, amikor valakit az utadba sodor az élet. Ezzel az egyetlen gondolattal lőheted szíven azt az utálatos békát a gyomrodban. És ezt vésd fel a pajzsodra, kisanyám!

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?